A miniszterelnök tegnap immár sokadszorra szögezte le: semmilyen adót nem emelnek, mi több, keresik a fedezetet a mezőgazdasági termékek áfájának csökkentésére, és jut pénz a megígért, beharangozott szociális intézkedésekre: többek között a nyugdíjak és a minimálbér emelésére. Mindezt úgy – ecsetelte Ponta –, hogy a tervezetre az amúgy túlságosan is szigorú Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság is rábólintott, bár a nemzetközi pénzintézetek küldöttségével folytatott tárgyalások kezdetén még fennállt a veszélye a Bukarest és a trojka közötti megállapodás felrúgásának. Végül azonban marad a nemzetközi pénzügyi felügyelet, s bár ez alaposan megkérdőjelezi Románia szuverenitását, a bukaresti politikusok felelőtlenségét ismerve talán nem is olyan nagy baj, ha rajta tartják a szemüket a költségvetés előkészítésén, végrehajtásán. Pontáék ráadásul kisebb győzelemmel is büszkélkedhetnek: sajtóbeszámolók szerint ugyanis a valutaalap a tárgyalások kezdetén az államháztartási hiány drasztikus, a nemzeti össztermék 0,9 százalékára való csökkentését tűzte ki feladatul – ami európai uniós viszonylatban is szinte példa nélküli költségvetési-pénzügyi fegyelmet követelt volna, s alighanem leállította volna az amúgy is éppen csak mocorgó gazdaságot –, a román kormánynak azonban sikerült elérnie, hogy belemenjenek az ennél jóval nagyobb, 1,83 százalékos deficitbe.
Mindezek ellenére korai lenne még az öröm: a büdzséből egyelőre csak a sarokszámokat ismerjük, márpedig ez esetben hatványozottan érvényes az igazság, mely szerint az ördög a részletekben rejlik. Arról például vajmi keveset tudunk, milyen beruházásokat tervez a kormány – ha ugyanis az infrastruktúra-fejlesztés leállításával, az oktatás és az egészségügy további lezüllesztésével érik el a pénzügyi-költségvetési egyensúlyt és a jövedelmek viszonylagos növelését, akkor bizony hosszú évekre, évtizedekre megpecsételhetik az ország sorsát.