A tikkasztó hőség embert-állatot egyaránt megvisel. Leginkább a nyáron is bundát viselő négylábú kedvenceket, akik a maguk módján próbálnak védekezni a hőség ellen: az árnyékba, hűs helyekre, netán az üdítő vízbe menekülnek. Azonban ennek is vannak veszélyei.

Ha egy felhevült testű állatot úgy próbálunk meg felüdíteni, hogy a frissen feltöltött — még hideg vizű — medencébe dobjuk, ha eddig volt is kedve úszni, ezek után biztosan nem lesz. Arról nem is beszélve, hogy ez hirtelen szívmegálláshoz vezethet. Persze, vannak olyan állatok (golden retriever, labrador, új-foundlandi), amelyeknek eleme a víz, és szinte ki sem lehet őket húzni a medencéből, de vannak olyanok is, amelyek ki nem állhatják a vizet, függetlenül attól, hogy minden kutya ösztönösen tud úszni.

A másik veszély forrása az, ha állatunkat egy zuhanyozás vagy fürdetés után nem töröljük meg szárazra. Persze, ha a szabad ég alatt maradnak, rövid szőrűeknek elég egyszerűen megrázni magukat, a nagyobb szőrűek pedig megszáradnak a napon. Ha azonban a szőr nem tud rendesen megszáradni, mert — mondjuk — a kutya vizes szőrrel a pincébe bújt el, annak vagy felfázás lesz a következménye, vagy a szőr befülledése. A befülledt bundának elég kellemetlen szaga van, amit nemcsak mi, hanem a legyek is megéreznek, és nagyon hamar lerakják petéiket.

Megelőzésként a száradás után állatainkat vigyük fedett, hűvös helyre, vizsgáljuk át bőrüket, szőrüket légypetéket keresve. Ha megtaláljuk őket, fésűvel egyszerűen eltávolíthatók. Ha pedig már bekövetkezett a baj, azonnal forduljunk állatorvoshoz.