A síkvidékekre jellemző fafaj akár 40 méter magasra megnő, de ismertek voltak olyan példányai is, amelyek magassága megközelítette az 50 métert. Törzsátmérője tekintélyes, a svédországi Kvill községben található, Rumskullaeken névre keresztelt egyed 14,75 méter törzskerületű. A legidősebb példányt –amely Dániában található – 1500–2000 évesre becsülik. Az Európában élő 24 tölgyfaj közül a legnagyobb élőhellyel rendelkezik: teljes mértékben meghódította Nagy-Britanniát, elérte a Skandináv-félsziget déli részét, keleten egészen az Urálig hatolt, de Dél-Európa legdélibb területein és a magashegységek magasabb régióiban már nem található meg.
Magyarországon a nagyméretű példányok már igen megfogyatkoztak. Simonkai Lajos botanikus 1871-ben a Szabolcs megyei Halász (ma Nagyhalász) községben 30 méter magas, 14 méter törzskerületű kocsányos tölgyről számolt be, a Vas megyei Zsennye határában álló, közelmúltban elpusztult fa törzskerülete 10,2 méter volt. A hédervári Árpád-fát tartják a legidősebb egyednek, életkorát a szakemberek 700 évre teszik, a nép ezerévesnek mondja. Az évszázadokkal korábbi erdőirtások, folyószabályozások és lecsapolások, a síkvidéki termőhelyek megváltoztatása a kocsányos tölgy állományainak fogyását okozta, ezért már alig találni évszázados matuzsálemeket, roppant méretű óriásokat e fafajból.
A kocsányos tölgy egyike a legkülönfélébb módon hasznosított fafajainknak. Kemény, szívós fája a hajóépítésnek és a kádáriparnak volt fontos nyersanyaga, de hidak, zsilipek építésénél, lakóházak és kocsik, valamint asztalosipari termékek, vasúti talpfák készítésénél is főként ezt a faanyagot alkalmazták. Makkja évszázadokon keresztül fontos takarmány volt.
Az év fája mozgalmat Magyarországon az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította útjára azzal a céllal, hogy az erdők őshonos fafajait mind a szakmai, mind a nagyközönség számára bemutassa.