Akár van alapjuk menedéket kérni, akár nincs, a becslések szerint havonta mintegy húszezren hagyják el Koszovót. Az 1,8 milliós ország lakossága így minden hónapban egy kisebb városnyival csökken. Akik útra kelnek, általában a jobb megélhetés reményében teszik, azt mondják, a balkáni országban nincs jövő.
A lakosság túlnyomó része albán nemzetiségű, nagy része muszlim vallású, a szélsőségek egyelőre azonban csak kis arányban vannak jelen. Tavaly ősszel viszont a koszovói rendőrség 55 embert vett őrizetbe, akik feltételezhetően a szíriai és iraki harcokban való részvételre toboroztak önkénteseket. A most útra kelő koszovóiak között is volt, aki azzal indokolta távozását, hogy az Iszlám Állam toborzást kezdett, ő pedig nem akar a szíriai és az iraki harcokban részt venni. Ennél azonban sokkal gyakrabban gazdasági okok állnak a távozás hátterében.
Koszovó Európa legfiatalabb és egyben legszegényebb országa. Függetlenségét 2008. január 17-én kiáltotta ki egyoldalúan, Szerbia azonban azóta sem ismeri el önálló államként, és alkotmányában is saját tartományaként hivatkozik rá, illetve Szerbia elidegeníthetetlen részének tartja.
A hivatalos adatok szerint az átlagbér 350 euró, ám a munkanélküliség a lakosság több mint egyharmadát érinti, sőt, a fiatalok körében az 55 százalékot is eléri. Mivel a munkaképes korúak 70 százaléka 35 év alatti, így az elvándorlás is náluk tapasztalható a leginkább. A pristinai média azonban egyre gyakrabban számol be arról, hogy egész családok, még az idősek és a munkahellyel rendelkezők is inkább a bizonytalan, uniós jövőt választják, mint a biztos szegénységet. A statisztikai adatok szerint mintegy félmillióan tengődnek a szegénységi küszöb alatt, vagyis legfeljebb napi 1,72 euróból próbálnak megélni.
A koszovóiak azért is csalódottak, mert a függetlenség kikiáltása óta Pristinának nem sikerült talpra állnia és megerősítenie gazdaságát. A rossz gazdasági helyzet javítása érdekében a pristinai kormány most azt fontolgatja, hogy eltörli a koszovóiak 2009 előtti adó-, közmű- és vámtartozásait. Emel­lett felmérik annak lehetőségét, hogy a 2009 óta felhalmozott adósságok kamatait is eltöröljék, ezzel is megkönnyítve a gazdasági élet fellendítését.
Óriási méreteket ölt azonban a szervezett bűnözés és a korrupció, ami miatt az utóbbi időben elmaradtak a külföldi beruházások. A két hónapja beiktatott új kormányfő, Isa Mustafa ennek orvoslására tárgyalásokba kezdene a Nemzetközi Valutaalappal, amitől a külföldi kölcsönök mértékének növekedését várja. Ezekre eddig a hazai össztermék (GDP) két százalékában meghatározott korlát vonatkozott. Az ország az utóbbi években jelentős előrehaladást tett a piacgazdaság irányába, ám továbbra is nagymértékben függ a nemzetközi közösség segélyeitől és az albán diaszpóra által hazautalt összegektől.
Mindig is voltak olyan koszovóiak, akik Nyugat-Európában próbáltak szerencsét, az elvándorlási hullám viszont tavaly ősszel erősödött fel, amikor a szerb kormány – a Pristinával való brüsszeli tárgyalások eredményeként – lehetővé tette, hogy a koszovói állampolgárok személyi igazolvánnyal utazhassanak Szerbiába. Belgrád és Pristina részéről is kompromisszumos megoldás született. A két fél között nem határok, hanem úgynevezett adminisztratív átkelők vannak, és mivel Szerbia nem ismeri el Koszovó államiságát, így útlevélkényszert sem vezethet be polgáraival szemben (és nem is ismeri el a koszovói hatóságok által kiállított okmányokat), Koszovó szempontjából pedig kényelmes átkelési lehetőséget biztosít a személyi igazolvány.
A szerb törvények értelmében a Ko­szovóban élőknek lehetnek – sőt, kell hogy legyenek – szerb irataik, sok koszovói azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, mert azt vallotta, saját országa dokumentumait akarja magánál hordani. A szerb belügyminiszter viszont arról számolt be, hogy egyre több koszovói kér szerb útlevelet, és jelenleg 60 ezer kérelem áll feldolgozás alatt. Ennek legfőbb oka valószínűleg az, hogy míg a szerb útlevéllel rendelkezők szabadon beutazhatnak az Európai Unióba, addig a koszovói útlevéllel rendelkezőknek vízumra van szükségük. Mivel azonban a vízumigénylés hosszadalmas, és indoklásra is szükség van, sokan attól sem rettennek vissza, hogy illegálisan keljenek át a határon. A céljuk elsősorban olyan ország, ahol nagy számban élnek albán nemzetiségű bevándorlók – Franciaország, Né­metország, Belgium vagy Ausztria –, ehhez azonban előbb be kell jutniuk, illetve át kell kelniük Magyarországon.