Kézdivásárhelyen a keményítőgyár is (felvételünk) elbocsátotta alkalmazottait, alig pár ember maradt... Milyen kétségbeejtő visszagondolni az előző évek siralmasan átélt mozzanataira: csavargyár, fakitermelő és -szállító vállalat, bútorgyár, tejgyár, szerre ,,adták be a kulcsot", és szemünk láttára, szívünk fájdalmára rongálódtak földig az előző évtizedekben többezernyi felső-háromszéki családnak munkalehetőséget, kenyeret biztosító cégek és székhelyeik.
A kilencvenes évek elején még a ruhagyárban is jobban fizettek szegény asszonyoknak, akiknek vállalniuk kellett a családfenntartó szerepet, hisz férjeiket leépítették a sorra megszűnt gyárakban, és legjobb esetben a mezőgazdaságban tevékenykedhettek. A 2000 utáni évek, a pityóka leáldozóban levő reménysége, a ruhagyárak romló fizetőereje általános riadalmat keltett környékünkön.
A pár magáncéget kivéve — ahol csak kevesen helyezkedhettek el, és főleg fiatalok — nincs már állandó munkalehetőség a középkorosztály számára. Valami okból (mindnyájan tudjuk, miért!) a nyugati befektetők is elkerülnek, az országos mutatók is a legrosszabbak itt, valamennyi megye közül az életszínvonal a legalacsonyabb nálunk.
A fiatal generáció, amely egyetemet végzett, már nem tervezi a letelepedést városunkban, de még az országban sem. Esetleg a nagyobb városokban, ha kedvező munkalehetőséghez, emberibb javadalmazáshoz jut.
A diákok már elemistakorukban egyértelműen Nyugaton kívánnak megvalósítani egy jobb életet — jobbat, mint a szüleiké. Mi lesz a jövővel? Csak fogyunk, egyre morzsálódik a székely ifjúság. Olyan család már nincs is itt, ahol egy-két gyermek ne enné a külhonba vándorlás keserű kenyerét. Hisz ott sincs kolbászból a kerítés, de legtöbbje menekül az itthoni kilátástalan jelen elől, remélve, hogy majd egyszer itt is kialakul valami, amit annyira szépnek álmodnak a honvágy könnyeitől nedves párnáikon... Akkor majd érdemes lesz hazajönni! Nem gondolják meg, hogy nélkülük nehezen lesz szebb világ, nekik is tenniük kellene valamit azért, hogy változzon paradicsommá a Székelyföld. Tegyen már valaki valami nagyot vagy apránként kicsit azért, hogy megmaradhassunk ezen a drága földön, hogy szeretett városunk felébredjen, legyen jövője, teremtődjenek munkahelyek, mert úgy tűnik, ez a város meghalt...
Hol vagytok TI, március 15-én büszkén felvonuló, gyönyörű gyermekeink, gyertek most is ki, mutassátok magatokat! Tegyétek ünnepnappá hétköznapjainkat jelenlétetekkel, segítsétek tetteitekkel, erőtök szerint szülővárosunk feltámadását!
Isten segítsen Benneteket!
Fülöp Magdolna, Kézdivásárhely
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
