Hajdanán így, február havában a szegény ember a fiával az erdőre járt rőzsét gyűjteni, ha fázott a családja. Veszélyes kaland volt ez, minden rezzenésre, neszre oda kellett figyelni, nehogy odaüsse az erdőlőt a fa.
Ehhez képest manapság az otthon legintimebb bensőségében lehet meleget rendelni egy gombnyomással, amelyet a szolgáltatók különböző típusú zárt rendszerek és energiahordozók segítségével juttatnak hozzánk. Igen ám, de a kényelemnek ára van, azért fizetni kell, rendszerint abból, amit (jobb esetben) a munkaadó fizet nekünk. Ez a mai modern fogyasztói társadalmunk mókuskereke, amely nem önállóságra, hanem hajtásra ösztönöz.
Egy ilyen ösztönös napon, amikor a szegény ember a fiával együtt elindult a hideg házból meleget fizetni, a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar utca végénél egyszer csak megáll a fiú és elköszön:
– Na, Isten áldja édesapám!
– Hova mész, fiam?
– Én sehova, dől a világ, édesapám!
– Ne ijedj meg fiam, az régen volt az erdőn. Ez itt a sarkon már két hónapja dől, és még nem ért földet.
Huszár Szilamér