Ma már léteznek arra hivatott vállalkozók, hogy farsang idején bárminek beöltözhessen ifjú és koros nő és férfi egy kis bolondozás kedvéért... A mi gyerekkorunkban az ehhez való öltözéket szüleink – különösen a család női szakasza – kölcsönözte.
Aztán divatjamúltan egy teljes évi várakozásra kényszerült a róka és nyest bundájából készült szőrme, számtalan női kalap, pongyola. Tudott dolog, hogy – különösen a nők – azzal a jelszóval, hogy ifjúságomra emlékeztet, megvárják, amíg kezd kiömleni a szekrény tartalma. Nos, így történt, hogy tanulmányozhattam a megkopaszodó anyai nyakba való gallérként szolgáló rókaprémet. Mert nemcsak a molyoktól kell félteni az ünnepélyes viselethez tartozó szőrmegallérokat, hanem az apró szűcsbogaraktól és édestestvérétől, a gyapjúbogártól is.
Az apró szűcsbogár (Attagenus pelio, gombabogárnak is nevezik gyakori élőhelye okán) 4–5,5 mm hosszú, feketés szárnyú, könnyen felismerhető fedőszárnyán lévő egy-egy fehér pontról. A lárva barna, farokrészén szőrpamaccsal. Mindkét fejlődési alakja károsít, de tavasszal a bogarak virágokon láthatóak, akárcsak a többi porvafélék (Dermestidae) családjába tartozók. Vagy nyitott ablakon keresztül, vagy takarmánnyal kerül a szőrmék, bőrök, szőnyegek, gyapjúanyagok, szárított húsok közelébe, mivel – akárcsak a ruhamolyoknak – keratin fehérje képezi érési táplálékát. Nem annyira feltűnő a jelenléte, mint a ruhamolyé, de a levedlett lárvabőr és a porrá őrölt táplálék jelzi helyrehozhatatlan kártételét.
A gyapjúbogár (A. piceus, barna szűcsbogár) hasonló nagyságú, sötétbarna. Megkülönböztethető lárvája az előbbiétől, mivel nincs a test végén szőrpamacs. Táplálkozása hasonló, azzal a többlettel, hogy szemes gabonában, őrleményekben, szárított tésztákban is kárt tesz. Oly módon ragasztja petéit a megtámadott gyapjúanyaghoz, szőnyeghez, hogy rázással, porolással sem lehet tőlük megszabadulni. Házi módszer: magas hőmérséklettel (legalább 50–52 Celsius-fok) szabadulhatunk meg húsz percen belül a petéktől és a lárváktól.
A három – nálunk gyakori – múzeumbogárfaj (Anthrenus museorum, A. scrophulariae, A. verbasci) gyapjú ruházati anyagok, kitömött állatok, rovargyűjtemények kártevője. Az imágók virágport, nektárt fogyasztanak (érési táplálkozás), majd párosodás után keresik fel a lárvák táplálékául szolgáló anyagokat. Nem egy megrongált rovargyűjteményt, megrágott bőrű, kitömött szertári emlőst láttam a múzeumbogár működésének eredményeként. Gázosítóládákban vagy a zárt gyűjteményekhez betett globol védhet ellenük.
