Ige: Zsoltárok 44, 2–4
„Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.”
Gondolat:
A múlt ismerete nélkül nem tudjuk megélni a jelent a maga teljességében, és nem tudunk élhető jövőt sem teremteni az utánunk következő nemzedékeknek. Lássuk meg a múltban Isten cselekvő jelenlétét, tanuljuk meg tisztelni azokat, akik számunkra a jelent készítették elő, és munkálkodjunk azon, hogy olyan jövőnek legyünk letéteményesei, amely számon tart majd minket.
Imádság:
Uram! Hálát adunk neked, hogy az elmúlt évszázadokra visszatekintve láthatjuk a Te felséges jelenlétedet, amely áldás és segítség volt elődeink, ősapáink és ősanyáink számára. Köszönjük, hogy általuk jelent teremtettél számunkra, és hogy hajlandó vagy megáldani minket abban a munkában és szolgálatban, hogy jövőt építhessünk gyermekeink, unokáink, az utókor számára. Te őrizted meg népedet, Te kormányozod bölcsen életünket, és hisszük, hogy az elkövetkezőkben is kinyújtod felénk oltalmazó karodat. Legyen ezért áldott a Te szent neved! Ámen.
