Egy tatár kori monda * Késői áldás Darányi Ignác fejére * Monográfia készül

Többször kérdezték az anyaországiak, honnan a falunak ez a szép neve? Honnan is tudhatták volna, hogy a reformáció előtti templom védőszentje a két arkangyal, Szent György és Szent Mihály volt? Nos, lehet, hogy éppen róluk nevezték el a falut.

Hol van már az a régi kápolna, melynek emlékét csak a Kápolna határrész őrzi? A falu jelenlegi temploma is már a harmadik, amit ez a kis közösség építtetett, s legrégebbi harangja is csak tizennyolcadik századi, de őrzi régiségét, hiszen az 1788-ban Jehova tiszteletére újraöntött középkori harang csengő ércként hívogatja a maiakat. Egy tatár kori mondát azért őriz ma is Angyalos népe, mert arra két helynév emlékeztet rá: a Tatárút és a Jánka feje. A Tatárútnál sikerült megtérítenie az erdőkben rejtőzködő angyalosiaknak a tatár hordát, mely a falu népét le akarta mészárolni. A helynek pedig, ahol a kémkedésre elküldött Jánkának fejét vették a tatárok, neve ma is Jánka feje.

— Nézze meg, milyen két szép fenyves erdő, ami béhajlik a faluba — mondták. — Erősen fáin árnyéka van. Ha ez nem volna, mi nem ismernénk a fenyőerdő alatt termő gombákat. Nagyapáink ültették, parancsra. Áldott legyen annak neve is, aki ezt a parancsot adta!

Parancsra bizony, de falumonográfiában kellene megmagyarázni, megörökíteni, hogy a parancsot Darányi Ignác (1848—1927), Magyarország egykori földművelésügyi minisztere adta, amikor a millenniumi emlékerdők ültetését hatósági rendelettel tette kötelezővé. Angyalosnak akkor egy másik erdője is született a magyar nép számára emlékezetes eseményt követően, hogy a nagy rokonszenvnek örvendő királynét, Erzsébetet 1898-ban meggyilkolták. A völgykatlan nyugati szélén zöldellő fenyves: Erzsébet királyné emlékerdője.

Angyalos és eklézsiája rövid történetét Bartha Sándor (1904—1965) lelkész írta meg, aki 33 évig szolgálta az egyházat, nevét emléktábla őrzi a templombelsőben (1971). Bartha adatai és több más könyvészeti forrás felhasználásával készült el egy bővebb falu- és egyházmonográfia, amely CD-n várja az anyagiakat, hogy nyomdafestéket láthasson.

Lesz új suli! * Ivóvíz fúrt kútból * Türelem rózsát terem * Sarkon forgó aranyvár?

Amikor visszaszolgáltatták a helybeli Kónya-kúriát a jogos utódnak, a Forró Elek Általános Iskolát és az óvodát külön épületekbe kellett költöztetni: az egykori apaállat-istálló, majd cukrászda kétszobás épületébe, valamint a régi községházából átalakított tűzoltószertár helyére. Egyik épület sem felel meg a célnak.

— Az önkormányzatnak elfogadhatóvá kellett tennie az épületeket — nyilatkozta Berde József, Gidófalva polgármestere. — A jövőre gondolva megvásároltuk a volt szövetkezeti üzletet, és a megyei tanfelügyelőség által megpályázott pénzalapokból megkezdtük az átalakítást, emeleti résszel bővítjük, uniós normák alapján korszerűsítjük, s kisebb udvara-előtere is lesz. A volt felekezeti iskolában lett volna hely a gyerekeknek, de ezt visszakapta a református egyház. Így nekünk azt az összeget, amivel az említett épület korszerűsítését akartuk segíteni, be kellett fektetnünk — mert sürgetett az idő — a két ideiglenes iskola feljavítására.

Mesélték a falubeliek, hogy a most iskoláskorú gyerekek szülei lebontatták az iskolaként használt Kónya-kúria elől a székely kaput, amelyet a falu fiatalon elhalt igazgató-tanítója, Szász Róbert állíttatott. A kaput az új iskola elé fogják állítani, tovább ápolva ilyenformán a néptanító emlékét, akinek nevéhez a falu szívében felállított millecentenáriumi emlékmű is fűződik, amelyet apósa, Csatlós Huba mérnök tervezett.

Nagy az öröm a faluban, jó minőségű ivóvizet kapnak a helybeliek, hiszen számos kút elöregedett, vize emberi fogyasztásra már nem alkalmas.

— A Gidófalva övezetében lévő fúrt kutakból vezetjük majd fel a vizet Fotosmartonos számára, innen az Angyalos feletti, nagy befogadóképességű tartályba — folytatta a polgármester. — Ehhez is területet kellett vásárolnunk. A tartályból szabadeséssel kerül a víz a faluba. Dolgozunk már rajta.

Valóban, a főúton és az utcák hosszában erőgépek mélyítik a fő- és mellékvezeték ágyait.

— Egyrészt jó — mondták az angyalosiak —, mert lesz vizünk, de azért fizetni kell. Most rossz, mert feltúrták az utat, lesz sár elég, s ki tudja, mikor kapunk újra aszfaltot? A vízvezetéssel feltúrták a temető felé vezető utat is, ha elesőzik az idő, szinte lehetetlen megközelíteni.

— Ez csak az utca hangja, ahogyan azt szokták írni az újságban — vágott vissza a polgármester. — Kijavítjuk az utat, legyenek megértőbbek az angyalosiak. Türelem rózsát terem. Az aszfaltburkolat is elkészül, van már rá pénz és engedély is. Közel két és fél kilométeren aszfaltozzuk a bekötőutat a vasúti megálló és a rétyi keresztút felé. Abból az irányból is lesz korszerű bejárója Angyalosnak, ugyanakkor rövidítő azoknak, akik eddig a 11-es országút irányából csak Sepsiszentgyörgy érintésével tudtak eljutni az Oltfejbe. Az infrastruktúra — csak a kanalizálás hiányzik — megnyitja az utat a turizmus előtt is.

A bolt előtt tébláboló angyalosiak szerint a mai generáció nem eléggé fogékony, és anyagilag sem annyira erős, hogy vendégházakat építsen, melyekben külföldi és hazai vendégeket lehessen majd fogadni. Ez nemcsak pénz, hanem nálunk felfogás kérdése is. Van már példa a kezdeményezésre, s lenne is, amit mutatni az ide érkezőnek.

Nem akármilyen látnivaló a Bábolna árka, az ott viruló szelídgesztenyés, a református egyház által felújított, bővített közösségi ház, a hősök emlékműve, mely a Texasban elhalt és méltatlanul elfelejtett Tompa József alkotása, s alapköve őrzi Magyarország 63 vármegyéjének rögeit. De ott áll a negyvennyolcas magyar szabadságharc emlékkopjája, Forró Elek (1813—1894) honvédezredes emléktáblája, akit ,,Bem jobbkezeként" ismer a hadtörténet, az emléktáblával még nem jelölt ház, amelyben a képzőművész és könyvgrafikus Bene József (1903—1986) töltötte angyalosi éveit. A falutól nyugatra eső Kecskés-árokban pliocén kori csiga- és kagylókövületeket gyűjthetünk. Itt találhatók ugyanis a balatoni kecskekörmökhöz (Congeria) hasonló háromszéki kecskekörmök. Nehéz lenne kideríteni, miként maradt fenn Bábolna király mondája a faluban, szájhagyomány vagy nyomtatott betű közvetítésével, turistacsalogatónak azonban kiváló.

,,Bábolna király az óriások királya volt. Ott lakott a falu fölötti Csente-hegyen. Lányának, a szépséges tündérnek a szomszédos Hegyes-hegyen állt egy sarkon forgó aranyvára. A király a Bábolna árkában rejtette el temérdek kincsét, s azt vérebekkel őriztette. Volt egy hófehér lova is, mely tüzet lehelt. A kincsekhez így csak az juthatott el, aki azt a lovat megnyergelte! Mondanunk sem kell, olyan legény nem akadt a vidéken. Egy szép nap aztán a király eltűnt… Kincsei azonban most is ott hallgatnak valahol a föld mélyében. Szépséges lányának aranyvára is a földbe süllyedt, s ő angyallá változott. Azért hívják ma is Angyalosnak ezt a falut."

Halló, itt Angyalos! * Kedvezmény tanulóknak * Állattartó egyesület

Az angyalosi református egyház mindennapjairól Bartha Levente gondnokkal beszélgettünk, aki éppen a lelkésszel, Mátyás Istvánnal beszélt telefonon: ,,Tanulmányúton van Svájcban, kérem, beszéljen vele! Halló-halló, itt Angyalos!" Szinte hihetetlen: gombnyomásra Angyalosról köszönteni és kellemes húsvéti ünnepeket kívánni a lelkésznek, aki naponta tájékozódik a több száz lelkes gyülekezet életéről.

— Van egy alkalmazottja az egyháznak, aki rendszeresen elvégzi az irodai munkát — magyarázta a gondnok. — A részben holland anyagiakkal megújult Imreh Barna Közösségi Házban működik a családorvosi rendelő és a diakóniai központ, és délutáni szilenciumi szolgálatot is tartunk, amelyen szakképzett személy segít a helybeli iskolásoknak a tanulásban a házi feladatok elvégzésében. Ezt egy holland alapból működteti az egyház. A régi kántori lakban gyermekfelügyelet működik, a munkába járó szülők kicsinyeire vigyázunk ott. Bussum holland testvérváros gyülekezetének segítsége révén huszonkét, Sepsiszentgyörgyre ingázó angyalosi diák kap kedvezményes autóbuszbérletet, a sepsiszentgyörgyi tanulók házában egy személy foglalkozik az angyalosi V—VIII. osztályos tanulókkal, amíg indul a délutáni autóbusz. Nagyon hálásak vagyunk a holland testvéreinknek, akiknek biztatására a faluban szemvizsgálatot is végeztetünk. Áldásos gondolat volt, mert drága a szemüveg. Kilencvenöten igényeltek, főként utcai és olvasásra alkalmas szemüveget!

Most kapta vissza az egyház legelőtulajdonát, amit elsősorban a helybeli jószágok legeltetése céljaira ajánl fel. Miként azt Kanyó Istvántól megtudtuk, éppen bejegyzés előtt áll a Meszeskút állattartó egyesület, melynek célja megszerezni minden olyan támogatást, mely az állattartást segíti a faluban. Okirat kell tehát, s kedv az állattartásra, mert fenn, a hegyoldalban a zöld füvet már bontogatja a tavaszi nap melege.