Januárban be kell fejezni az anyatehenek selejtezését, előnynek számít, hogy általában az évnek ebben a részében rendszerint magasabbak a selejttehénárak. (Itt jegyezzük meg, hogy például Franciaországban a legkedveltebb és legkeresettebb a reformtehenek húsa.) Selejtezni kell az üres (borjút nem vevő), öreg és rossz egészségi állapotú egyedeket. Ugyanakkor a selejtezés jó alkalom a problémás tehenektől való megszabadulásra. Ilyenkor fő vizsgálati szempont lehet a szervezeti szilárdság, a lábak és lábvégek, szemek, fogak. Fontos a gyenge termelők selejtezése is.

Januárban tovább kell folytatni a tél elején megkezdett takarmányozást, az esetleges legeltetési módszert. Ha van rá mód, hasznosítani kell a kukoricaszár-táblákat szakaszos legeltetéssel, viszont a szakaszok sűrű cseréje indokolt. Ha szükség van rá, az ellés idejéig kiegészítést kell adni a teheneknek a megfelelő kondíció fenntartására. Ellenőrizni kell a külső élősködőket, rühösséget, tetveket, és ha szükséges, a gyógyszeres kezelést el kell végezni. Meg kell bizonyosodni, hogy az állomány kap-e megfelelő mennyiségű vizet. Testmérettől és termelési szinttől függően a marhák naponta 30—50 liter vizet fogyasztanak, még a leghidegebb időben is.

Minősíteni kell az állatok állapotát, és az azonos ellátást igénylőket csoportosítani kell. A vékony (sovány) és fiatal teheneket egy csoportba kell helyezni, és ennek megfelelően kell takarmányozni. A rendelkezésre álló takarmányokat laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni a pontos beltartalom megismeréséért, így lehetőség nyílik a szálas- és tömegtakarmányok minőségi csoportokba osztására. A jobb minőségű takarmányokat a tenyészüszők, a fiatalabb tehenek és azok a sovány tehenek kapják, amelyek gyengébb kondíciójúak. Célszerű egyeztetni az állatorvossal az ellés előtti és utáni oltások szükségességéről, illetve ezek menetrendjéről. Ezenkívül ellenőrizni kell az ásványianyag-etetőket, és azt, hogy milyen eszköz szorul pótlásra. A választott borjaknál és tenyészüszőknél a megfelelő fejlődést kell biztosítani.

A tenyésztésbe vétel idejére szükséges gyarapodás kiszámítása érdekében célszerű periodikus mérlegeléseket végezni. A kisebb rámájú üszőknek rendszerint 0,5—0,7, míg a nagyobbaknak 0,7—0,8 kilogrammos súlygyarapodásra van szükségük. A végsúlyra hizlalás alatt álló és tavasszal értékesítendő bikaborjaknak kell kapniuk a legjobb és legtöbb takarmányt, ami biztosítja a maximális súlygyarapodás tápanyagszükségletét. Januárban a környezeti szempontokra is figyelni kell, a kemény, fagyos időszakban az energiaszükséglet csökkentése érdekében feltétlenül biztosítsunk némi védelmet az állatoknak, állítsunk például szélfogót, esetleg helyezzük fedett színbe őket (egy korábbi lapszámunkban ismertettük már az egyszerű, olcsó téli szálláshelyeket). Többször is értekeztünk arról, hogy az állatot nem a téli hidegtől kell félteni, hanem inkább az állandó nedvességtől és huzattól. Természetesen, a nagy hidegben gondoskodni kell többlettakarmányról, hiszen a testhőmérséklet és a fiziológiai folyamatok fenntartásához nagyobb mennyiségű energia szükséges, ez 5—10 százalékos takarmánytöbbletet jelenthet.