Marosvásárhelyen nem az átlag szavazópolgárok, de a szövetség városi választmánya vette semmibe a felső utasítást, és úgy döntött, a Markóék bizalmi emberének tekinthető Borbély László helyett Csegzi Sándort jelöli polgármesternek a jövő évi önkormányzati választáson. Történt ez úgy, hogy mindenki számára egyértelmű, Borbély nem lett volna rossz polgármester, miniszterségei alatt sikerült kitanulnia a román önkormányzatiság csínját-bínját, ismeri a bukaresti útvesztőket, és minden bizonnyal, több pénzt szerezhetett volna városának, mint a hírhedt Dorin Florea mellett alpolgármesterkedő Csegzi. A marosvásárhelyi RMDSZ-vezetők többsége ennek ellenére utóbbit támogatta, s ez csak figyelmeztetésként értelmezhető. Hasonló intő jel lehet a Bihar megyei kezdeményezés: az ottani területi elnök népszavazáson szeretné felmérni, elégedettek-e a magyarok az RMDSZ politizálásával.

Az elmúlt hónapokban az RMDSZ számos súlyos hibát követett el. Hatalmas felhördülést váltott ki a civil társadalom, az egyházak körében, hogy a csúcsvezetés nem volt hajlandó kiegyezni Tőkés Lászlóval, és dugába dőlt a sokak által nemcsak jónak, de szükségesnek ítélt reprezentatív erdélyi magyar lista állítása az EP-választásokra. A Traian Băsescu államfő felfüggesztését célzó népszavazáson már a polgárok mondták ki az ítéletet, a többségi magyar NEM jól jelezte: az RMDSZ üzenete kevés befogadóra talált az erdélyi magyarság körében. Lehet tiltakozó megnyilvánulásként, lehet rossz kommunikációként értelmezni, az RMDSZ vezetői mindkét esetben a számukra kedvezőbbnek tűnő megoldást választották, a hibákkal nem vagy csak részben voltak hajlandóak szembenézni, bűnbakot igyekeztek keresni. Egyik esetben sem hangzott el, hogy téves volt álláspontjuk, és ez most visszaütni látszik.

Eddig a más véleményt megfogalmazókat ― legyenek az egyházak, sajtó, civil szervezetek képviselői ― könnyedén lesöpörték, és az ellenzék bérencének nevezték, most azonban az eddig megbízható, alaposan megválogatott helyi és területi vezetők is nemtetszésüket fejezik ki. Erre talán érdemes lenne figyelni, mert másképp az RMDSZ is a diktatórikussá vált pártok sorsára jut. Egy demokratikus társadalomban ideig-óráig összpontosulhat a hatalom néhány kiválasztott kezében, hosszabb távon azonban lázadáshoz és a diktátorok leveréséhez vezet. Annál is inkább, mert a romániai magyarság eseté­ben nem Markóék hatalmon maradása a tét, hanem az érdekképviselet léte vagy teljes és végleges felszámolása.