Az állami hivatal vezetőjének ugyanis kevesebb mint egy év alatt sikerült a túlkapások intézményévé degradálnia egy mellesleg elég hasznos hatóságot, és egyben bebizonyítania: nagyon is pontosan kidolgozott terv végrehajtója. Legutóbbi húzásával túllőtt minden célon, hiszen mások mellett állami közintézményeket is kitámadott politikai indokkal. Az, hogy az unitárius egyháznak ment neki, egy gyerektábort „támadott meg”, pánikot keltve, karhatalmi felügyelettel fellépve, fenyegetőzve – ezzel a módszerrel nem először él egyébként –, már önmagában is elég súlyos, ráadásul ellenőrzés közben bizony el is szólta magát. Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész beszámolója szerint ugyanis a felügyelő azt mondta, azért voltak kénytelenek ellenőrizni a tábort, mert az állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági, valamint a közegészségügyi hatóság az RMDSZ kezében van, ergo nem végzik tisztességesen a munkájukat. Kérdés, hogy Diacon mely képesítése alapján tudja megítélni, hogy például a Sikó-Barabási Sándor által vezetett és igen jól képzett szakembereket foglalkoztató hatóság tevékenysége valóban megfelelő-e, illetve ebben a kontextusban mi köze az RMDSZ-nek az egészhez. És itt tegyük hozzá – ha már mindenáron bele akarja keverni a politikát is –, a felügyelő úr elmagyarázhatná, miként kötődött kinevezése ebbe a tisztségbe a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetében korábban eltöltött időhöz. És mivel indokolható az a szembeötlő tény, hogy a magyar rendezvények, események, sőt a sajtó is, egy ideje prioritást jelentenek a fogyasztóvédelem számára, a román jellegűek pedig csak a rutinellenőrzések közé sorolandók, vagy még oda sem? Érdekes ugyanis, hogy a nemrégiben lezajlott vajnafalvi juhászlakodalom során – ahol bőségesen előfordult élelmiszer is, és nem csak – a mérleget nem hiányolták, amint a tálalással, a körülményekkel sem volt gondja a felügyelőségnek. Pedig ott is ugyanaz az „RMDSZ-es kézben lévő” hatóság ellenőrzött.
Nehéz nem észrevenni: Diacon igen komoly küldetést teljesít, amint tette azt Háromszék korábbi nagy román harcosa, Codrin Munteanu is a prefektusi székből, szorgosan szítva az etnikumközi feszültségeket, ellehetetlenítve minél több helyi magyar kezdeményezést, vagy legalábbis minden eszközzel zavarva azokat – természetesen más és más módszerekkel.
Mindkettejükre igaz viszont a mondás: semmi sem tart örökké. Eljött a pillanat, hogy a felügyelők e gyöngye, a törvények őre szépen összeszedje motyóját és továbbálljon. Kiemelkedő képességeit más – lehetőleg nem magyarok, székelyek lakta – megyékben is kamatoztatni tudná, Háromszéken már elegendő vihart kavart. Kitartását elnézve persze világos, magától nem fog a bőröndök után nyúlni, de talán egy lakossági kezdeményezés némi intézményi segítséggel – lásd éppen a megtámadott hatóságokat –, illetve egy kis politikai összefogás biztosan csodát tenne. Hivatalos úton természetesen, hiszen mégiscsak egy közszolgáról van szó, aki nem mellesleg minden egyes napon törvénytelenül használt – önkormányzati tulajdonú – irodájába vonul be a törvényességet ellenőrizni.