Az orosz csapatok egész nyáron súlyos csapásokat mértek a kormányhadseregre Kelet-Ukrajnában, majd szeptember 1-jén elhallgattak a fegyverek. Az optimisták már éppen kezdték hinni, hogy Vlagyimir Putyin meghátrált, amikor megérkeztek az első hírek arról, hogy orosz harci gépek szállnak a felkelők állásai felett, új orosz katonai bázist építenek a közel-keleti országban, és sorra érkeznek Latakia kikötőjébe a fegyverekkel megpakolt orosz hajók. Kiderült, hogy Putyin nem visszavonult, csak új frontot nyitott, amivel ismét alaposan meglepte az amerikai kormányzatot – írta hosszú elemzésében Jackson Diehl, a Washington Post publicisztikai rovatának helyettes vezetője. Diehl szerint nem világos, mik Putyin tervei Szíriával. Egyesek úgy vélik, hogy végső kétségbeesésében avatkozik be Bassár el-Aszad oldalán, mert ukrajnai politikája kudarcba fulladt. Mások szerint viszont a katonai erőfitogtatással arra akarja kényszeríteni a Nyugatot, hogy elfogadja az Ukrajnával kapcsolatos moszkvai követeléseket – és egy másik fronton is győzelmet arasson.
John Kerry amerikai külügyminiszter egyébként májusban Szocsiban találkozott Putyinnal, hogy Iránról, Ukrajnáról és Szíriáról tárgyaljanak. A megbeszélés után kijelentette, hogy az ukrán és szír problémát a két ország együttműködésével lehet csak megoldani. Létre is hoztak egy külön diplomáciai csatornát Moszkva és Washington között az ukránkérdés koordinálására, a cél: év végére lezárni a konfliktust. A februárban Németország és Franciaország által nagy sietve összehozott minszki megállapodás Diehl szerint borzalmas Ukrajna szempontjából, hiszen túlságosan nagy hatalmat ad a lázadó keleti országrésznek – gyakorlatilag vétójogot Putyinnak az ukrán kormányzati berendezkedés kialakításában.
Szíriát illetően Putyin célja ugyanilyen világos és veszedelmes: megpróbál elgáncsolni minden olyan nyugati próbálkozást, amely Aszad elmozdítására irányul, és igyekszik arra kényszeríteni az Egyesült Államokat és az általa vezetett nemzetközi koalíciót, hogy a szíriai elnököt szövetségesnek tekintsék az Iszlám Állam elleni háborúban. A jelek szerint Putyin felvetette az ötletet Barack Obamának is júniusi telefonbeszélgetésük során, és az amerikai elnök arra a – Diehl szerint téves – következtetésre jutott, hogy orosz kollégája kész az együttműködésre. Aztán hirtelen megjelentek az orosz csapatok az Aszad-rezsim egyik megmaradt erősségében, Latakiában. Elemzők egy része állítja, hogy a szárazföldi és légi egységeket be is vetették a lázadók ellen. Diehl szerint nem kizárt, hogy Putyin valóban kétségbeesésében improvizál vagy blöfföl. De az is elképzelhető, arra számít, hogy az Obama-adminisztráció ugyanúgy reagál majd a szíriai beavatkozására, ahogyan az ukrajnaira: hosszas ellenkezés után végül nagyrészt elfogadja követeléseit, s megpróbálja erre rávenni a szíriaiakat és arab szövetségeseit.
Egyelőre persze még nem érte el minden célját Ukrajnában, Aszadot pedig meglehetősen csekély esélye van megvédeni. Ám ha a terv része volt az is, hogy megmutassa: képes ugráltatni az Egyesült Államokat, akkor nagyon jó úton halad – hangsúlyozta a Washington Post szerkesztője.
Putyin egyébként egy békeegyezmény részeként már három éve felajánlotta, hogy Aszad lemond a hatalomról – ezt a titkot csak most árulta el a Nobel-békedíjas Martti Ahtisaari egykori finn elnök, aki részese volt a színfalak mögött zajló tárgyalásoknak. A nyugatiak azonban nem kaptak az alkalmon – az­óta pedig több tízezer ember halt meg a harcokban, és milliók kényszerültek elhagyni otthonukat. A brit Guardian exkluzív információja szerint Ahtisaari 2013 februárjában tárgyalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának képviselőjével. Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet ekkor állt elő egy hárompontos tervvel, amelynek része volt, hogy a szír kormányzat béketárgyalást kezd az ellenzékkel, Aszad számára pedig lehetővé teszik, hogy „elegánsan távozzon” posztjáról. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország azonban annyira biztos volt a diktátor bukásában, hogy figyelmen kívül hagyta a javaslatot. (Origo.hu)