Már harmadik hete, ha szülővárosom főterére kell lemennem, mosolyogni támad kedvem (pavlovi reflex?), s mindig el is zarándokolok megnézni a tényállást, ami rendíthetetlen. Tehát három hete történt, hogy megállított egy polgártárs:
– Főnök! Tudom, hogy maga... költő! Na írja ‘sza meg az újságban, hogy mi folyik itt a város szívében!
Nos, ideje a szólásnak, mert közeledünk az egymilliomodik literhez. De mielőtt belemelegednék a tudósításba, tisztázzuk, hogy a fürdőhelynek nem is szíve, hanem szívbillentyűje az a helyszín, ahol a négycsillagos Őzike Szálló frissen piskótázott parkolójában felfakadt az ezer borvíz városának ezeregyedik forrása.
Bővizű és kristálytiszta! Nem vasas, hogy még az aranyerünket is berozsdásítsa! Nem sós, hogy a vérnyomásos Mári néni gutaütést kapjon tőle! Nem bikarbonátos, hogy a kocsmából hazatántorgó János bácsi gyomorégését csillapítsa! Nem szénsavas, hogy már egy pohárka víztől is hatalmasat böfögjünk, székelyesebben szólva: „görrögjünk” tőle! Nem arzénes-timsós, mint a Hankó-völgy vizei, hogy csak gyógyszerként lehessen adagolni! Nem tartalmaz szelént sem, hogy elménk kiegyensúlyozott működését biztosítsa... stb. stb! Hát akkor mi az Isten csodája lehet?
Mostanában divatos kifejezéssel „lapos”, „vízszintes”, „egyenes” víznek nevezném, mert nem találom a román „apă plată” magyar megfelelőjét. Amint a mellékelt felvételen látható, valaki már neki is esett, hogy palackozza, de aztán felhagyott a vállalkozás beüzemelésével. (Vagy talán áramütés érte a csórén ottfelejtett kábelektől?) Na, nem akarom tovább szédíteni az Olvasót, mert az idő pénz! Szimpla-közönséges csőtörésről van szó, melyről az Autonóm Székely Hírszerző Szolgálat kiderítette a következőket:
Még a főtéren folyó „főcsővezetési” s egyéb EU-munkálatok kezdetekor a város (?), vagy talán a kivitelező (?), kérte a Kovászna Turizmus R. T. engedélyét, hogy beléphessen a szállodakomplexum tulajdonát képző területre, és egy húszméteres csőszakaszt, mely közel negyven éves (egyidős a szállodákkal) kicserélhessen az EU-pályázat költségén. Mert az Ördög nem alszik...
A szállodák vezetősége – állítólag – hallani sem akart a „liliomtiprásról”, pedig a parkoló kiképzését még el sem kezdték.
Végül elkészült a piskótás tér, gyönyörűen bestruktúrázva. Minden kocsi elé csövekből, könyök-idomokból egy-egy akadályt is kiképeztek, hogy a kezdők vagy a szőke hölgyvezetők az autó első maszkját meg ne üssék.
S ekkor – amint az várható volt – elfogyott a Csau’-korabeli vízvezeték teherbíró képessége. Ettől a pillanattól számítva közel egymillió liternyi, vízműben ülepített, vegykezelt, szűrt, fertőtlenített drága csapvíz folyt bele Kovászna patakába a képünkön megfigyelhető pluviális nyelő rácsán keresztül, 0,5 liter per másodperc vízhozammal, 21 napra kalkulálva.
Bár a jóízű röhögés is gyógytényező, ideje feltennünk a „költői” kérdést: jogász szemmel nézve kinek a felelőssége az, ami történt? S ki fogja kifizetni a kabaré árát? Mert tudomásunk szerint a tündérvölgyi vízüzemben létezik egy központi fogyasztásmérő és – székely közmondás szerint – kárnak és szarnak nincs gazdája! Vajon, az eddig alkalmazott módszer szerint a veszteséget testvériesen szétosztják a civil fogyasztók közt?
