A világszövetség – melynek a mexikói Antonio Arivas pék az elnöke és a magyar Boldizsár Ilonka az alelnöke – összefogja a Föld pékjeit. A világnap célja, hogy bemutassa az egyes vallásokban életnek nevezett legfontosabb élelmünk, a létfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó energiaforrásunk, a kenyér jelentőségét. A világnapot már közel 30 ország ünnepli, elsősorban karitatív jelleggel. Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy felhívják  a nagyközönség figyelmét is a pékek áldozatos munkájára és a kenyér jelentőségére.
A kenyér szimbolikus táplálék: az élet szinonimája, az éhezés ellenpárja, kultúránk szerves része. Mindennapi kenyerünk Erdélyben különösen nagy tiszteletnek örvend, erről számtalan közmondás, mese, dal árulkodik. A kenyér olyan szent örökség, melyhez a földműves, a molnár és a pék szakértelmére, áldozatos munkájára, együttműködésére van szükség. Pékségeink naponta azért dolgoznak – általában éjszaka, amikor az átlagember az igazak álmát alussza –, hogy reggel friss kenyér várja a családokat az asztalon, és hogy megtapasztalhassák, miért fennkölt az a pillanat, amikor a pék beveti a kenyeret a kemencébe. Petőfi Sándor Fekete kenyér című versével szeretném hangsúlyozni a kenyér fontosságát a lelkünkben – nemzeti költőnk a kenyeret összeköti gyökereinkkel, hazánkkal, és szavai 1845 óta hitelesek. Íme:
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízű énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.

Váradi János elnök,
PanGastro Egyesület, Székelyudvarhely