A sepsiszentgyörgyiek kezdik belakni az épülő főteret. Délelőtt kisgyermekes fiatalok, babakocsival vagy anélkül, sétálnak, teáznak, kávéznak, kicsinyeiket ügyelik, akik oly találékonyak, hogy a fákat körülvevő földet könnyen homokozóvá alakítják.
Délután diákok is megfordulnak a téren, jó találkozóhely, esténként pedig újabb nemzedékek veszik birtokukba a félig elkészült kockaköves városközpontot, amely különös hangulatban mutatkozik a Sepsiszentgyörgy a kultúrára épít program koncertjei alatt. Tegnap este a helyi Snaps Vocal Band (Ardeleanu Dániel, Cserkész Emese, Dombora Anna, Tóth-Győrbíró Apor) és a Snaps zenekar (Ferencz Áron, Józsa Zoltán, Ticuşan János, Várhelyi Attila, Vitályos Lehel) Mozart-művel indított, kortársak műveit énekelte, gospelekkel zárt, közben pedig Bob Chilcott dzsesszmiséjét röppentette a város fölé. Mert szállt a muzsika, megkerülve az épületek által körülzárt teret, szállt a lelkünkbe, városunk szívébe. Talán ezért is miénk Sepsiszentgyörgy.
