Szombaton Kálnokon, tegnap Sepsikőröspatakon vonultak fel a maskarások, hogy fura kinézetükkel, hangoskodó szavaikkal megijesszék s elűzzék a telet. A községi fúvósok zenéjére és a zsivajra jóformán kopogtatás nélkül nyíltak meg a porták és szívek: jóféle itókával és süteményekkel kínálták a vidám sereget, s adakoztak bőkezűen az önkéntes tűzoltócsoport számára is.
Kálnokon első alkalommal – 1976-ban – a fúvószenekar szervezte meg a farsangi felvonulást, majd 1993-tól az Ifjú Keresztény Egylet, később Kecskés József néptáncosai vették át a stafétát, hogy aztán idéntől a rezesbanda újjászületését követően visszaadják azt.
Kőröspatakon két évvel fiatalabb a hagyomány, melyet a helyi önkéntes tűzoltócsoport volt vezetője, a tavaly elhunyt Váncsa György honosított meg.
Fiatalabb, de ez csöppet sem látszik meg a január utolsó vagy február első vasárnapjára időzített eseményen: nemcsak legények, de meglett férfiak is beöltöznek, s vonulnak végig zeneszó mellett a falu árkosi bejáratától a patak mellett fel, majd a cigánysoron, ahol megfordulnak, a Rozsoson le Alszegig, onnan vissza a központba menetelnek, hogy mindenkit megszólítsanak, mindenkivel tudassák, közeleg a tél vége.
„Kőröspatakon és Kálnokon is nagyon jól fogadtak.Kálnokon kevesebben laknak, jelentős számú házat csak hétvégenként használnak, télen pedig még kevesebben laknak otthon, de így is száznál több helyen fogadtak. Kőröspatakon négyszázhúsz körüli a kapuszám, s mondhatom, nagyon kevés helyen történt meg, hogy otthon voltak, s nem fogadták köszöntésünket, nem bátorítottak, tartsuk a hagyományt, mert fontos, mert tovább kell örökítenünk a szokást. Köszönjük a példa nélküli anyagi támogatást is: ígérjük, az önkéntes tűzoltók számára szervezett versenyeken tovább öregbítjük a falu hírnevét” – mondotta Szígyártó András, az egyik főszervező.
