Szélárnyékban a Szentföldön

Szerencsére várva
Széljárta mezőföldi falvakban állítják, hogy érezhetően gyengült az utóbbi évtizedekben a Nemere pusztító ereje. Leginkább jelzi ezt, hogy egy-egy faluban, ahol fél évszázaddal ezelőtt katasztrófákat okozott az állandó téli székely szél, olykor elfogadhatóbb a gyümölcstermés, sőt, előfordul, hogy magas és szélvédőként szolgáló épületek árnyékában még a sárgabarack is beérik. Szibéria felől a Bărăganra betörő Crivăț eme ága elkerül más hegylábi településeket is, mint Felsőlemhény, Kézdicsomortán és Esztelnek felső részei. A kézdialmási Finta Albert ugyan nem klimatológus, de egyetért azzal, hogy a szélárnyék is oka lehet, hogy faluja elfogadható gyümölcsterméséről ismert Szentföld-szerte, nemhiába nevezik Almásnak. „Én nem tartom magam pomológusnak – állította –, bár oltok-szemzek, szaporítom a legjobb fajta gyümölcscsemetéket magam és barátaim számára, de piacra nem termelek”. Arra azonban mi is figyeltünk, hogy a mezőföldi gyümölcstermelők megjegyzése nem alaptalan: szerencséje lehet a következő nemzedéknek a sokat emlegetett globális felmelegedéssel, ami egyre jobban gátat vethet a kelet felől érkező gyakoribb fagyhullámoknak, de sajnos az aszályoknak nem.

Amikor hasznos a szélárnyék
 Nevezhetnénk megújuló helyi kisiparnak is a gyümölcspárlatokat készítő megyei hálózatot, ami lehet, hogy éppen a bemutatott klimatológiai jelenség következményeként az egységek számának növekedését hozta. Eltűnnek lassan a primitívebb pálinkafőzdék, amelyeknek közük nincs  az uniós elvárásokhoz, odaégetik a cefrét, és olyanok jelentek meg, amelyek  megfelelnek a kor követelményeinek, a finom és a legkülönbözőbb gyümölcsfajtákból előállító párlatlaboratóriumok (Sepsiszentgyörgyön, Papolcon stb.), de vannak már gazdák, akik régebbi főzdéjüket felújították, avagy teljesen újraépítették. A csomortáni Veress Zoltán két évtizedes gyakorlatra tekint vissza, teljesen új egységet épített, betartva a törvényes szabályokat, s így újabb évtizedekre biztosíthatja nemcsak a család megélhetését, hanem a környékbeli gyümölcstermelők boldogulását is. Látogatásunk idején éppen egy kézdiszentkereszti család rotyogtatta vegyes gyümölcscefréjét. „Kínlódunk vele – mondták –, mert fel kell szedni a földről a gyümölcsöt, cipelni kell, kezelni a cefrét és fizetni a főzésnél, de nem hasonlítható össze azzal a kotyvalékkal, amit a büfébe töltenek.” A Veress cég a környezet- és természetvédelem szabályairól sem feledkezik meg, földbe süllyesztett kibetonozott tartályba fogja fel a cefremalotát. Látogatásunkkor éppen teletöltött saját ciszternás utánfutóval indult szétlocsolni azt a legelőn. Elfogadható volt a gyümölcstermés a környéken, adták hírül a kézdialmásiak is, s örömmel újságolták, hogy  egy fiatal, Varga Márton a testvérével együtt helyben új főzde létrehozásán szorgoskodik.

Nem könnyű gyökeret verni
 A fiatalnak meg kell alapoznia életét, s azt vidéken sem könnyű megteremteni. A 28 éves Varga Márton bölcsőjét Csomortánban ringatták, de Kézdialmáson keresi a lehetőségeket.
 – Van gyakorlatom a gyümölcscefre feldolgozásában – mondta. – Dolgoztam ebben a szakmában, nemcsak itthon, hanem külföldön is szert tettem némi gyakorlatra. Almási nagyanyám kertjében  felépítettem egy főzdét, mondhatni önerőből akartam megvalósítani álmomat. Több munkaszakaszt magunk végeztünk el öcsémmel, Varga Ádámmal, s így a munkadíjat is meg tudtuk spórolni. Igyekeztünk, hogy korszerűbb megoldásokat vezessünk be, modernebb hűtőberendezést terveztem, amilyent külföldön is láttam. Most egy cefre-előmelegítő építése következik. Van gyümölcstermés a vidéken, múlt évben kivételesen jó volt, s a minősége is. Segíteni szeretnék Almás és a környék termelőin. A jövőben pályázni akarok egy gyümölcskertészet létrehozására, amire megfelelő terület is kínálkozik.