A Traian Băsescu államelnök megbuktatásáért létrejött szövetség óta nyílt titok, hogy a Tăriceanu-kabinet csak az SZDP támogatásával maradhat talpon. Az érintettek eddig tagadták ezt, a legnagyobb ellenzéki párt próbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy csak bizonyos, számukra is megfelelő kérdésekben támogatják a kormányt, Tăriceanu pedig azt igyekezett igazolni, hogy semmilyen hatásra nem térnek el programjuktól. Az SZDP kezdte benyújtani a számlát, és a zsarolástól sem riadt vissza, jelezte: bizalmatlansági indítványt terjeszt a parlament elé, ha nyugdíjemelési tervezetüket nem szavazza meg a kormány. Ez egyértelműen a Tăriceanu-kabinet bukását jelentette volna, hisz a demokraták már jelezték, bármit megszavaznak, ha ez a liberálisok leváltásához vezet. A miniszterelnök hétfőn este az SZDP befolyásos háttéremberével, Viorel Hrebenciuckal tárgyalt. Megegyezés született a nyugdíjak jelentős emeléséről, arról, hogy az SZDP megkapja a közszolgálati televízió elnöki tisztségét, cserében támogatják, hogy a liberálisok képviselője legyen az Audiovizuális Tanács vezetője. Egyelőre ennyi került nyilvánosságra a háttéregyezségből, de máris látszik, nagy árat kell fizetni Tăriceanu hatalmon maradásáért. A nyugdíjak emelése indokolt és szükségszerű, hisz az idősek nyomorszint alatt vagy ennek környékén élnek. A jövő év eleji, majdnem ötvenszázalékos növekvés részben megoldhatja gondjaikat, ám kérdés, létezik-e erre fedezet? Megbírja-e a román gazdaság, vagy újabb adókkal próbálják gyarapítani az államkasszát? Esetleg Magyarországhoz hasonlóan Románia is megindul a felelőtlen osztogatások miatt a csőd felé vezető lejtőn? Választások közeledtével megszokott, hogy az éppen hatalmon levők szociális intézkedésekkel igyekeznek megnyerni a szavazókat. A nyugdíjemelés — bár Tăriceanu igyekezett kormánya vívmá­nyaként beállítani — elsősorban az SZDP-nek kedvez, hisz szavazótábora alapját képezik az idősek, bizalmukat visszanyerve ismét jelentősebb arányra tornázhatják fel jelenlegi tizenegy- néhány százalékukat. A televízió vezetésének megszerzésével szintén a kampányt készítik elő. Nem mindegy, kit szolgál a manipuláció e sikeres eszköze, s nem számít, hogy liberális alapelvek sérülnek, ismét (vagy továbbra is) a politikum kiszolgálója és kiszolgáltatottja lesz az intézmény.

Rövid távon gondolkodnak a liberálisok és vezérük, egyre nyilvánvalóbb, nagyon ragaszkodnak a hatalomhoz. Hajlandóak feladni elveiket, eszméiket, programjukat ennek megőrzése érdekében még akkor is, ha hosszabb távon nagy árat kell fizetniük érte. Kiderülhet, a kétszázalékos parlamenti küszöb bevezetésére nemcsak újdonsült partnereiknek lesz szükségük, hanem a Liberális Pártnak is, másképp eltűnhetnek a történelem süllyesztőjében.