Kovács László Attila: Húsvéti kalács (Kővár, 2006)
,,...kiöregedve és elhagyatva, a székelység ittlétének, múltjának és jelenének élő bizonyítéka a falu ― ez volt Hlavathy Károly fotóművész beszédének alapmotívuma a KépVIDÉK Alkotócsoport Háromszéki képek ― 2007 című kiállítása megnyitóján". Nem ok nélkül!
Mi, a KépVIDÉK Alkotócsoport tagjai egyik fő célkitűzésünknek tekintjük eltűnő értékeink megörökítését, bemutatását. Ezért kiállítási anyagaink összeállításakor igyekszünk ezeknek nagyobb teret biztosítani. Ugyanis ottjártunkkor a bodvaji hámor, az egyedülálló dálnoki Veres-ház, a nagyborosnyói polgári ház, a bodoki és haralyi több száz éves parasztházak még eredeti állapotukban megmenthetőek lettek volna. Ezek omladozó falai festői felületekként csapódnak le bennünk.
Úgy gondoljuk, hogy a ráncos arcú, idős vidéki emberek tisztességgel és becsülettel végigküzdött élete mindenki számára ugyanolyan értéket jelenthet, mint az alkotócsoport tagjainak. Meggyőződésünk, hogy ezeknek a portréknak is ott a helyük kiállítási anyagaink között, hiszen a saját erőre támaszkodó, abból világot felépíteni tudó emberek példák számunkra.
Vajon az öregasszony és az öregember nem volt fiatal menyecske és kemény legény a mezőkön? Vagy az omladozó kúria nem élt meg valaha szebb napokat? Minden ráncnak, pókhálónak, épületnek múltja van, ami lezárul, vagy fájdalmas halállal elvész az idő martalékaként.
Hisszük, hogy eltűnő értékeink megmutatása mellett a kiállítási anyagok között helyük van — és meg is találhatóak — a vidám vidéki gyerekeknek (lásd Gyerekportré című kiállításunkat). Ott a helye a háromszéki tájnak (lásd az Európa, Természetesen című természetfotó-kiállításunkat), a bodoki, egymást ölelő, fiatal székely ruhás párnak, a lóháton ülő menyasszonynak, a székely ruha alól kivillanó fehér tangának, a hajnali ködben tejes szekeret húzó falusi embereknek. Az ellenfényben aranygyapjat magára öltő báránynak. Az erdőfülei kopjafáknak. A fűszálon lefutó, környezetet sűrítve visszatükröző harmatcseppnek. A megannyi pompás szüreti bálnak. A viwdám, színes bölöni farsangnak, a ,,csipszet" majszoló székely ruhás legényeknek, a vetésre váró ,,székely kenyérnek", a pityókának. A rossz sorba született, világra csodálkozó roma kisgyermeknek, a hitet hirdető, erősítő lelkésznek.
Igyekszünk szemléletünket kortárs kereskedelmi tranzitértékektől megóvni, tisztán tartani.
Hisszük és valljuk, hogy a mi látásmódunkon, vizuális kifejezési módunkon kívül más is létezik, és ezek létjogosultságát nem kérdőjelezzük meg.
KépVIDÉK Alkotócsoport
