Állat-egészségügyi szempontból fontos, hogy figyeljünk a borjak hasmenésére (állat-egészségügyi feltételek, korai kiszűrés, kiszáradás elleni terápia). Ugyanakkor figyelembe kell venni a szarvtalanítás lehetőségét. Amennyiben szükséges, féregtelenítsük a teheneket és a bikákat. Az állatok teljesítménye az elhelyezéstől, az időjárástól, a legeltetési rendszertől, a genetikai képességtől, az élősdi-fertőzéstől és a menedzseléstől függően változik.

A legelőn áprilisban takarítást kell végezni, hogy kiirtsuk a bozótot, és feljavítsuk a szálastakarmányok minőségét. A hidegebb időszakban műtrágyázzuk a legelőket a talajminta-vizsgálat eredményei alapján.

Az ellések után ajánlott a tehenek mérlegelése, ugyanakkor pótolhatjuk az elveszett fülszámokat is. A termékenyítési időszak előtt csoportosítsuk ,,üres gulyába" azokat a kisborjas teheneket, amelyek újravemhesítését már nem kockáztatjuk meg (öreg, beteg), esetleg nem vagyunk megelégedve a termelésével (nehéz ellés, kevés tej, nem szoptat, a borjú gyarapodása gyenge), vagy egyszerűen a vérmérséklete nem teszi alkalmassá a csordában tartásra. Szaporodásbiológiai szempontból ebben az időszakban kell az állatorvossal minősítenünk a tenyészüszők reproduktív szerveinek fejlettségét, selejtezvén a fejletlen traktussal rendelkezőket.

Ajánlott, hogy a tenyészüszőket a tehenek termékenyítési ciklusa előtt három héttel termékenyítsük meg, így nagyobb lehetőséget kapnak az újravemhesülésre. Alkalmazni lehet az ivarzás gyógyszeres (hormonos) szinkronizálását is. Ha természetes fedeztetést alkalmazunk, az egyéves bikához maximum tíz tehenet, a kétéves bikához húsz-huszonötöt, az idősebbekhez pedig huszonöt-negyven tehenet osszunk be. A termékenyítési ciklus általában kilencvennapos, de a hatvanöt nap a legmefelelőbb.