Bodó Barna egyetemi adjunktus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke is üdvözölte a három RMDSZ-es képviselő nyilatkozatát a Bolyai Állami Magyar Tudományegyetem újraindításának szükségességéről, mint olyan lépést és kezdeményezést, amely ismertté teszi nemzetközi színtéren az erdélyi magyar felsőoktatás ügyét, de a nyilatkozó egyben figyelmeztet arra, hogy ha nem gyűl össze a megfelelő számú aláírás, azaz a 785 EP-képviselő többségének támogatása, annak az egész ügyre negatív hatásai lehetnek.
Negyvennyolc óra alatt 32 aláírás gyűlt össze. Ez nem is lenne rossz ütem, ha tartani lehetne. A kishitűség rossz tanácsadó, de már most figyelmeztetnünk kell magunkat és mindenkit arra, hogy bizonyos romániai pártok és csoportosulások részéről elképesztő ellenállásba ütközik, akárcsak eddig, a Bolyai-ügy, s a legelvetemültebb aljasságokra és hazugságokra képes egyedek és csoportok nekilátnak majd a nemzetközi közélet, főleg az EP-képviselők ,,megdolgozásának".
Ennek ellensúlyozására a román belpolitikába azt kell bevinni, ami a valóságos következmény: a sok-sok egyetemű romániai felsőoktatás abszolút nem sérülne, ha egy állami magyar egyetem is létezne sokadikként. Románia nemzetközi hitele és tekintélye — ez is valós tényként állítható — rendkívül sokat nyerne ezzel a sokszor megígért lépéssel, arról nem is szólva, hogy a román—magyar közeledést milyen mértékben segítené ennek a halaszthatatlan igénynek és követelésnek a teljesítése.
Nemzetközi vonatkozásban pedig, bárhogyan és bármennyire is raplisak bizonyos román képviselők, őket kontrázva fel kell világosítani a civilizált országok közvéleményét, elsősorban természetesen az EP-képviselőket, hogy bizonyos hazai nacionalista körök nemhogy önálló magyar felsőoktatást nem akarnak, ezzel alapvető jogaitól megfosztva a magyarságot, hanem a román állampolgárságot is megvonnák attól, aki nem ismeri a román nyelvet. Ez a nacionálfasiszta, alkotmányosságot is sértő román parlamenti képviselői ötlet alkalmas viszont arra, hogy a demokrácia hiányát, az alkotmányos és alapvető emberi jogok be nem tartását szemléltetni lehessen a nemzetközi porondon is. A román belpolitika bizonyos szegmenseihez tartozók gondoskodnak ezután is arról, hogy ehhez hasonló példákkal támogassák meg a magyar egyetemért való érvelést.
Az állami magyar egyetemért való aláírásgyűjtés kivitelezésében, természetesen, legnagyobb szerepük a kezdeményezőknek és a kárpát-medencei magyar EP-képviselőknek lesz. Támogatásukra minden elképzelhető törvényes eszközt és erőt fel kell használni. Valami hasonlatos mozgalmat kellene elindítani, mint amilyen a romániai falurombolás ellen egykoron elindult. Ebben igen nagy segítségre lehetnek a szórványmagyarság civil szervezetei és befolyásos személyiségei. Tudósok, politikusok, egyházi méltóságok és főleg, az írott és a világnyelveken sugárzott sajtó.
Itt lenne az alkalom, hogy az anyaország fogalmát népszavazással, a kisebbségi ügyek intézését szolgáló intézmények megszüntetésével negatív értelművé romboló magyar kormányzat, a koalíciós pártok is kiemelt fontosságúnak tartsák, és diplomáciai lépéseket tegyenek ebben a tárgyban a nemzetközi porondon is. De addig is hihetetlenül fontosak a nyári időszakban tömegesen rendezett kárpát-medencei, anyaországi tanfolyamok, konferenciák, egyéb összejövetelek, amelyeknek állásfoglalása ebben az ügyben nem hagyható ki.
Tudatosítani kell a világgal, hogy Erdélyben nem holmi magyar vendégmunkások vagy bevándorlók kérnek állami egyetemet, hanem Európa olyan nagyságrendű őshonos lakosságáról van szó, amely akár önálló államot is alkothatna, mint ahogyan erre annyi példa van a világon.
Államot nem, autonómiát kérünk, és egyetemet, mint a kulturális autonómia egyik nélkülözhetetlen pillérét. Nem új felsőoktatási intézményt, hanem annak a visszaállítását kérjük, természetesen a mostani igényeknek és körülményeknek megfelelően, amelyeket tőlünk eloroztak, s amelyeknek Erdélyben évszázados, európai mércével mérhető hagyományai vannak.
