Legfeljebb kompromisszumokat. A hatalom akkor, a prágai be nem vonulás után, kétségtelen, meg akarta nyerni a magyar kisebbséget, sok új intézmény indult Bukarestben, ezek közé tartozott az általa irányított Kriterion is. Sok új intézmény nagyon hamar kiürült, FELADTÁK EREDETI CÉLKITŰZÉSEIKET, VAGY FELADATTÁK VELÜK, a Kriterion viszont legvégig folytatta tevékenységét, ezt a kötetek rendkívül nagy száma is bizonyítja. Persze, érvelt, a kompromisszumoknál is kellett mindig tudni, érezni, sejteni, hogy hol a határ, hogy magunk feladása nélkül meddig lehet, meddig szabad elmenni. Domokos Géza ezt mindig tudta, érezte, sejtette. Gyakorlatban tanulta meg, mit is jelent az erdélyi pragmatizmus, kötéltáncos volt kultúrpolitikusként, s később — sajnos, rövid időre — RMDSZ-vezetőként is, háló nélküli kötéltáncos, biztosítás nélkül, sorsát is kockára téve akár. Még aktív politikus korában kérdezte meg egy buzgómócsing politikustársa, hogy: miért istenítitek? Ő is csak egy nómenklaturista volt!... Miért rajonganak az írók, történészek, néprajzosok, képzőművészek Domokosért?! Mert kiadta őket, kiállott értük — vontam vállat. Gonoszul vigyorgott. Ezt más is megtette volna az ő pozíciójában — mondta. Ekkor éreztem úgy, hogy a vita már felesleges. Mivel mindez elmúlt, és ő megtette!... Életművének akkor a Kriterion tűnt. A politizálásból kivonulva, gyermekkora városába visszaköltözve s Papolcon véve házat kezdett írni. (Még kiadóigazgatóként megfogadta: saját intézményénél nem ad ki könyvet...) Élete utolsó másfél évtizedében rendszeresen írt, először politikusi pályáját összegezte egy háromkötetes memoárban, majd a Kriterionról állított össze adalékokban gazdag könyvet, azután gyermekkorát idézte fel, dacosan, vonzóan, felejthetetlenül, végül egy véletlenül előkerülő 1988-as naplóját adta ki retusálás, utólagos bejegyzések nélkül. Ezzel jelezve, hogy milyen körülmények között kötött ő kompromisszumokat, és hogyan is táncolt háló nélkül, ásító mélységek felett. A halál kiütötte kezéből a tollat, noha, tudom, hisz az elmúlt években rengeteget beszélgethettünk, voltak tervei. Legyen Néki könnyű a föld... Most már, hogy földi vonulása befejeződött, fenntartások nélkül vallhatjuk meg iránta érzett barátságunkat és szeretetünket...