Napokig terveztük a feleségemmel, hogy amíg tart ez a szép, meleg idő, legalább egyszer elmegyünk A borvíz útja program által létesült, modern, napelemekkel melegített vizű baróti strandra. El is indultunk augusztus 16-án délután, a nyár háromnegyedén.
Már alig vártuk, hogy felfrissüljünk a kellemesen langyos vízben, de a bejáratnál semmi mozgás, senki se ki, se be.
Akkor láttunk meg az ajtón egy kis füzetlap nagyságú papírt, amelyre rá volt írva vékonyan, alig betűzhetően, hogy ZÁRVA.
Gondoltuk, hogy valami spontán javítás vagy vízhiány miatt, de sehol egy ember fia, aki útba igazított volna, sem bővebb infó, hogy mikor nyitják ki újra a létesítményt.
Másnap ugyanaz a csalódás ért a baróti strand bejáratánál.
Nem emlékszem, hogy értesítették volna az illetékesek a fürdőzni vágyó barótiakat arról, hogy bizonyos dátumtól kezdve egy megszabott időpontig, ilyen-olyan okok miatt bezárják a strandot.
De miért is foglalkozunk ilyen apró-cseprő dolgokkal? Mit is akarunk? Hát nincs kiírva, hogy ZÁRVA? De, ki van írva. S akkor mi van? Minek kell kötözködni? A strand zárva augusztusban.
Csakhogy másképpen is lehetne, ha gondolnánk másokra, egymásra. Például ha valakik messziről, gyalog jönnek a gyermekekkel a strandra, de hiába, nem tudják, hogy holnap érdemes-e újból próbálkozni?
Biciklim hátulján, a sárga távolságtartó táblácskán eredetiben olvasható: VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA! Ehhez hozzá lehetne tenni a strand esetében és máskor is, hogy GONDOLJUNK EGYMÁSRA.
Ez nem kerül sokba, csak egy kis figyelmességbe.
Erdős István
