Fotosmartonoson nem kellett messzire utazni a turisztikai napon, mert a gidófalvi községi tanács tagjai – Dálnoki Barna és Incze Réka –, Zsigmond Zoltán, a Czetz János-iskola igazgatója, pedagógusok és gyermekek bensőséges hangulatban ismerkedtek szülőföldjükkel.
Így is lehet, ugyanis a közönség soraiban ülő idősebbek is elmondták, hogy új ismeretek birtokába jutottak. Incze Mária óvónő és Lemhényi Katalin tanítónő külön műsorral készült a honismereti napnak is nevezhető ünnepségre, ez nyitotta a rendezvényt. A szülőföldjükről, ikerfalujuk keletkezéséről szóló mondát mesébe szőtte az óvó néni, a negyedikes fiúk irodalmi összeállítása is a megtartó szülőfaluról szólt, Kányádi Sándor verseire emlékeztető hangulatban, ötletes alkalmi öltözetben.
Emlékmorzsák Gidófalva községből címet viselte a rendezvény, amelyen bemutatták lapunk munkatársai által összeállított Gidófalva című községfüzetet. E sorok írója szemléltetés gyanánt kövületeket mutatott be, amelyek az Olt-völgyi homokbányákból és a Peterke-árkából kerültek napvilágra. Szó esett a jobbára ismeretlen helyi érdekességekről, az étfalvazoltáni kis múzeum értékeiről és azok mentéséről, étfalvi Szakács Andor (1865–1924), az egykori Kolozsvári Nemzeti Színház örökös tagja és színművésze emlékének ébresztéséről, miként arról is, hogy ki volt Berde Sándor (1856–1894) nagyenyedi református teológiai tanár, egyházi író, aki kerek 160 esztendővel ezelőtt született Fotosban, s akinek nevét felvehetné szülőfaluja iskolája. Kiderült az is, milyen kincseket rejteget az angyalosi Kecskés-árok, hogy egyre szükségszerűbb Gidófalva monográfiája a nagy múltú község létrejöttéről, értékeiről, jeles szülöttei munkásságáról, históriájáról. Dálnoki Barna bemutatta a helybeli református templom építészei jellegzetességeit, harangjait, amelyek közül a műkincsértékű a XVIII. század végén készült id. Kiss János sepsiszentgyörgyi harangöntő mester Olt utcai műhelyében.
Fejes János, aki a bodoki Farkas Zoltán vezette egykori fotosmartonosi vonószenekar egyetlen élő tagja, az ikerfalu régi közművelődési életét elevenítette fel. A jó és otthonos hangulatról a gidófalvi Sándor Sándor karnagy által vezetett ifjúsági fúvószenekar gondoskodott. A résztvevőket egy jobbára elfelejtett zeneművel ajándékozta meg, amelyet a Gidófalván született legendás életű Czetz János (1822–1904) argentínai száműzetésében élő öreg honvédtábornoknak még éltében ajánlott veje, bodosi Budai József, zenéjét szerezte a tábornok lánya, Budainé Czetz Mária 1897-ben. „Valóban minket, gidófalviakat illet meg a Czetz-elégia, betanítom, és egyféle ajándékként játsszuk majd rangosabb rendezvényeinken” – mondotta köszönettel a karnagy. A képzeletbeli kalandozás itthoni tájakon Fejér János és a kis közösség által felajánlott kínálmációval zárult. A turisztikai hét ma Gidófalván folytatódik, a 12. oldalon közölt program szerint nyitva tart a Czetz János-emlékszoba.
