Szeptember 18-án este villám csapott a Hargita megyei Atyha katolikus templomába. Az éjszaka folyamán minden erőfeszítés ellenére a templom tetőzete, a szentély, az orgona és a padok szénné égtek, a harangok megolvadtak, az épületből csak a romos falak maradtak meg. A templom újjáépítése érdekében az egész világ magyarsága megmozdult. A ditrói születésű volt gyulafehérvári teológiai tanár, vicerektor és Karitász-igazgató, dr. Vencser László, jelenleg az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója, a Linzi Egyházmegye Osthilfe Segélyalapjának kuratóriumi tagja a templom leégésének hírére azonnal cselekvésbe fogott, és pár nap alatt elérte, hogy a Segélyalap az atyhai egyházközség részére húszezer euró támogatást rögtön átutaljon.
Vencser László október 24-én személyesen is a helyszínre utazott, hogy a történtekről és a helyreállítás helyzetéről közvetlen úton tájékozódjék.
A Sóvidéken legmagasabban, Korondtól tíz kilométerre fekvő település, Atyha elég nehezen közelíthető meg, és a falun belül is meredeken emelkedős, kanyargós, aszfaltozatlan utcák vezetnek a templomhoz és az iskolához. A helyi és környékbeli önkéntes, majd a harminchat kilométernyi távolságból, Székelyudvarhelyről érkező hivatásos tűzoltók már eleve a helyszínre jutással is megküzdöttek, de a lángokkal nem tudtak, mert talán nem is lehetett megbirkózni; a közel kétszázhúsz éve (1797 és 1799 között) épült és 1867-ben egyszer már leégett templom másodszor is a tűz martalékává vált, minden berendezésével együtt. Szerencse a szerencsétlenségben – magyarázta ottjártunkkor Adorján Imre plébános –, hogy a villám nem a toronyba, hanem a szentély fölött csapott az épületbe, így a tragédia emberáldozatot nem követelt. A torony alatt ugyanis, mint minden ítéletidőben, a harangozó éppen húzta a harangokat…
Vencser László korábban mindössze egyszer járt a településen, negyven évvel ezelőtt, de most nem gondolkodott sokat azon, hogy mitévő legyen: mihelyt értesült a történtekről, kapcsolatba lépett Atyhával, a Gyulafehérvári Főegyházmegye gazdasági osztályával és beadványt nyújtott be a Linzi Egyházmegye Osthilfe Segélyalapjához. „A katasztrófa azt sugallta, hogy lépnem kell. Bármelyik egyházközséggel ezt tettem volna, mert a szívem otthon van” – indokolta azonnali cselekedetét, melynek eredményeképpen alig néhány nap leforgása alatt a kuratórium jóváhagyott és át is utalt a főegyházmegye számlájára húszezer euró összegnyi azonnali gyorssegélyt, hozzájárulásként az atyhai templom újjáépítéséhez.
A Segélyalap közel húsz éve jött létre a Linzi Egyházmegye kelet-közép-európai testvéregyházmegyéinek pasztorális projektjei támogatására. Az öt testvéregyházmegye egyike Gyulafehérvár – tájékoztatott Vencser László, s elmondta még, hogy a támogatottak köre időközben afrikai egyházmegyékkel is bővült, a pénzeszköz pedig, amellyel gazdálkodnak, évi gyűjtésből származik.
Az sem mellékes, hogy a Linzi Egyházmegye és a Gyulafehérvári Főegyházmegye közötti testvérkapcsolatot is a huszonöt éve Linzben élő Vencser László alapozta meg a rendszerváltozást követően. Erre így emlékszik vissza:
– A politikai fordulat után a két egyházmegye Karitász-szervezetei közötti kapcsolat kialakulásával párhuzamosan az egyházmegyei-főpásztori szintű kapcsolat is már az első pillanattól fogva bontakozni kezdett, amelyben az akkori linzi püspök, Maximilian Aichern személyemet egyfajta hídként tekintette és kezelte. Maximilian Aichern Gyulafehérvár valamennyi jelentős eseményét megtisztelte jelenlétével, így a Gyulafehérvári Egyházmegye érseki rangra emelése – 1992. augusztus 5. – alkalmából ősszel rendezett ünnepségen is részt vett. Mindezt a gyulafehérvári érsek is viszonozta, 1994. április 4-i beiktatását követően például Jakubinyi György érsek baráti látogatást tett a linzi főpásztornál, 1997-ben pedig a linzi püspök látogatott Gyulafehérvárra, ahol a székesegyházban ünnepi szentmisét mutatott be és szentbeszédet mondott, valamint az egyházmegye több települését, köztük Csíksomlyót is felkereste. Ezek a találkozások alapozták meg a két egyházmegye közötti testvérkapcsolatot. Bízom benne, hogy ez a kapcsolat is hosszú távon fennmarad, a kölcsönös együttműködés gyümölcseinek mindkét részről még sokáig örvendhetnek.
A kölcsönös együttműködés gyümölcsei az erdélyi katolikusok számára a Segélyalaptól érkező támogatásokban is megmutatkoznak, mint ahogy a most Atyha részére nyújtott segítség is nagyon jelentős a temploma újjáépítésére készülő kicsiny egyházközség számára.
Megkérdeztük Vencser Lászlótól azt is, miért tartotta fontosnak a helyszín felkeresését? Azt felelte, mivel tagja a linzi segélyszervezet kuratóriumának, lényegesnek ítélte, hogy személyesen tájékozódjék, és a látottakról-tapasztaltakról, valamint a szerzett új értesülésekről a november végén esedékes kuratóriumi gyűlésen beszámoljon.
Atyháról Vencser László azzal a benyomással tért vissza Linzbe, hogy a templom újjáépítésének az esélyei nagyon jók. „A szükséges pénzösszeg és az egyéb felajánlások – mint harangok, cserép, faanyag – szépen gyűlnek. Most a tervek és az engedélyek beszerzése mellett a téli fagyoktól, elázástól kell megóvni a falakat, majd legkésőbb tavasszal munkához kell látni, hogy őszre a templom jó eséllyel elkészüljön” – vélekedett Vencser László.
Milyen szép is lenne egy év múlva elzarándokolni az újjáépített atyhai templom felszentelésére! A támogatókon és az egyházközségen biztosan nem fog múlni, s alighanem a kivitelezőkön sem.
Varga Gabriella
(Forrás: korosiprogram.hu)
