A szerzővel folytatott beszélgetést Ferencz Csaba, lapunk munkatársa azzal indította: a tény, hogy korábban nem, vagy ritkán születtek az Erdélybe visszatérő arisztokráciáról könyvek, azt jelzi, hogy megítélésükhöz, a hozzájuk való viszonyuláshoz el kellett távolodni attól a kortól, amikor az erdélyi elitet lefejezték. A szerzőt kérdezte: milyen esélyt lát talpra állásukhoz?
Csinta Samu emlékeztetett, hogy amikor a kilencvenes évek derekán, vége felé megjelentek Erdélyben az arisztokrata családok leszármazottjai, és visszaigényelték, részben vagy egészben vissza is kapták az ősi jussot, egy részük új életet kezdett a birtokon, az erdélyi magyar társadalom részévé kezdtek újból válni. Akkor a román hatalom úgy tekintett rájuk, mint ártalmatlan bogaras emberekre, akik beköltöznek a romokba. De amikor elkezdték visszaigényelni a legelőket, kaszálókat, termőföldeket és erdőket, a hatalom már másként viszonyult, és jelenleg is megpróbál mindenféle akadályt gördíteni a visszaszolgáltatás útjába. Ma már a legegyszerűbb igazolásokért is gyakran az igazságszolgáltatáshoz kell fordulniuk, hogy kikényszerítsék, emiatt jóval nehezebb a dolguk, mint a kilencvenes években. A visszatérés időszakának első éveiben nagyon sok esetben azzal a csalódással szembesültek, hogy a közösségek, a polgármesterek mindent megtettek annak érdekében, hogy a félhektárnyi, egyhektárnyi föld ne azonnal, hanem minél később kerüljön vissza birtokukba.
Csinta Samu szerint téveszme, hogy az arisztokraták a jobbágyok vérét szívó és jobbágyok munkáján meggazdagodó emberek, akiket a kommunista rendszer jogosan ítélt megsemmisítésre, eltörlésre, elpusztításra, mint ahogy ezt tanították. „Az esetek többségében azzal találkoztam, hogy az illető közösségek, az 1944-ig tartó időszak közvetlen tanúi, akik közül ma már csak nagyon kevesen élnek, de azok közvetlen leszármazottjai is úgy emlékeznek: a mi bárónk, a mi grófunk, aki a vetőmagtól elkezdve a gyógyszerellátásig, az óvoda működésétől a templomépítésig, a Hangya szövetkezet létesítésétől sok minden egyébig a közösség iránt felelősséggel és elkötelezettséggel dolgozó emberek voltak. Természetesen kivételek is akadtak, valamint sértett emberek is a közösségben, akik valami miatt nem részesültek a többséghez hasonlóan ezekben az áldásokban. De többnyire a felülről való gondoskodást látták bennük.”
Az Arisztokraták honfoglalása Csinta Samu második könyve az erdélyi nemesi családokról, amelyhez segítséget kapott többek között Vécsi Nagy Zoltántól, Kemény János Sepsiszentgyörgyön élő unokájától, Gudenusz János genealógustól, Szebeni Zsuzsa Bánffy-kutatótól, Mikes Borbálától. Harmadik kötet is lesz – ígérte a szerző, folytatja az újranemesítés történetét további erdélyi családokkal.
A könyvbemutatón Kemény Augusztára vonatkozó részletet olvasott fel a kötetből Pál-Ferenczi Gyöngyi színművész, népdalokat énekelt Babos-Szélyes Margit, zongorán kísérte Krecht Emese. Csinta Samu könyve megvásárolható a sepsiszentgyörgyi Diák Könyvesboltban és a Sugás Áruház földszintjén működő könyvkereskedésben.