A helyzetet feltérképező Capital hetilap adatai szerint a már több hónapja működő kiegészítő nyugdíjalapokba mindössze 75 000 alkalmazott (azaz 1,5 százalék) fizet be, s a már lassan két évtizedes életbiztosítás adta lehetőségeket is elenyészően kevesen használják ki. Utóbbi keretében 450 millió euróra teszik a befizetett biztosítási illetéket, ami kb. húsz eurót jelent lakosonként, szemben az európai uniós 1050 eurós átlaggal. Többek között ez a titka annak, hogy a nyugati öregeknek nem kell garasoskodniuk bevásárláskor, jól öltöznek, megengedhetik maguknak az utazást — amiről jelenleg mifelénk a népesség zöme még nem is álmodhat.

A kiegészítő (fakultatív) nyugdíjalapok kezelésére eddig hét biztosítótársaság kapott engedélyt, de ezek aktívái nem érik el a hatmillió eurót sem. A törvény a megtakarítási rendszer ösztönzése érdekében lehetővé teszi évi 200 euró leírását az adózandó személyi jövedelemből, s a munkaadóknak is kedvezményt biztosít. Ezek a nyugdíjalapok évi nyolc-kilenc százalékkal toldják meg a megtakarított összeget.

A valamivel több ember tetszését elnyerő életbiztosítás két lehetőséget is kínál az öregkori befektetésre: a csak tőkegyűjtő megoldás évi 4—11 százalékos gyarapodást hoz, a befektetéssel egybekötött (unit-linked) ennél valamivel többet, 5—12 százalékot.

Az öngondoskodás szempontjából még mindig legnépszerűbb megoldást a banki takarékszámla jelenti Romániában. Ennek legkisebb a kockázata, de ahhoz mért a hozam is, jelenleg nem haladja meg az évi 6—10 százalékot.

A fenti intézményesített öngondoskodási formákon kívül a szakemberek nem tartják elhanyagolhatónak a különféle befektetéseket sem: ha valakinek nagyobb összeg üti a markát, nem feléli, hanem például lakást, házat vásárol, s annak bérleti díját hasznosítja, vagy részvényeket vásárol, melyek után osztalékra számíthat.

Természetesen, mind az intézményes, mind az egyéni megoldások kockázattal is járnak. De mi nem jár azzal?