A vezér, Kim Dzsongun megunta, hogy állandóan fenyegeti Trump, és lehet, hogy következőkor majd egy atombombát ültet a rakétára, s „hálája” jeléül szeretettel elküldi Amerikába. Így sokkal jobb, ha ő éppen házon kívül van, mint ahogy ezt a múlt héten is tette, amikor (először is) Lengyelországba, a Három Tenger Kezdeményezés találkozójára utazott, ahol egy egész tucat kelet- és közép-európai ország vezetője fogadta nagy lelkesedéssel. Varsóban tartott beszédét úgy megtapsolták, mint anno Ceauşescut a pártkongresszusokon. A korábbi, arab országokban tett sikeres fegyvereladási kirándulása után, most újólag követelte, hogy a NATO-tagállamok nemzeti össztermékük két százalékát áldozzák a háború istene, Mars oltárán.
De a fegyvereken kívül Trump egyebet is tartogat tarsolyában Európának. Például cseppfolyós gázt, amelyet most szintén eladásra kínál. Úgy látszik, gáz van a gázpiacon amiatt, mert sok gáz van a piacon. De érdekes, hogy a földgáz nem engedelmeskedik a kereslet-kínálat törvényének, mert bár a túlkínálat miatt olcsóbbnak kellene lennie, ezt mi, gázfogyasztók nem nagyon érezzük zsebünkön.
Az egyetlen gázféleség, amely olcsó lehet, hisz nem takarékoskodnak vele, az a könnygáz, amelyet bőkezűen szórtak a hamburgi össze­röffenés helyszínén, ahol a világ 19 fejlett és felzárkózó gazdaságát és az Európai Uniót összefogó G20 csoport tanácskozása zajlott. És ezzel párhuzamosan tízezrek tüntetése is, akiknek tevékenysége a G20-aséval ellentétben rögtön szemmel látható eredményt mutatott szemeteskukák és több tucat autó felgyújtása, üzletek ablakainak betörése formájában.
Trump bátor volt, mert ide is el mert menni. Miután Varsóban jól megbírálta Oroszországot, és felszólította: „állítsa le az Ukrajna desta­bilizációjára irányuló lépéseket”, Hamburgban békejobbot nyújtott az orosz elnöknek, Putyinnak, aki viszont még egy héttel ezelőtt a kínai elnök, Hszi Csin-ping bátorító kezét szorongatta, aki mögött olyan 1,4 milliárd kis kínai áll. A négyszemközt tartott megbeszélésekről nem sokat lehet tudni. Lehet, hogy Putyin is szemére vetette Trumpnak, hogy Amerika európai barátaival sikeresen destabilizált néhány államot a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, kesztyűs kezük nekik is könyökig (vagy nyakig?) benne van az ukrajnai nagy demokratizálásban. S aztán Trump titokban, halkan megköszönhette Putyin amerikai elnökválasztáson nyújtott segítségét, és megegyeztek, hogy ezt mindketten hősiesen tagadni fogják. Ilyesmikről mi nem értesülünk. Az elemzők csak azt számolgatták, hogy hányszor és hány másodpercig szorongatták egymás kezét, és mennyi idő alatt fagyott arcukra a mosoly a nyilvánosság előtt, miután a kulisszák mögött egymás nyakát jól megszorongatták. A megfigyelők, mivel fogalmuk sincs arról, hogy miről beszéltek négyszemközt, a politikusok testbeszédét elemzik. Ezek szerint Putyin nagy győzelmet aratott, mert könyökét a fotel karfájára, maga elé téve, jól védte magát Trumptól. Ráadásul az amerikai elnök kezdeményezte a Putyinnal való kézfogást is, amit szintén orosz sikerként könyvelnek el. Megfigyelték azt is, hogy Putyin Merkel házi-, gazdaasszonynak is olyanokat mondott, hogy ő attól szemeit az égre vetette. A francia elnök, Macron meg mindenképp a világpolitika élvonalába akarja beverekedni magát, de egyelőre csak a családi fotózáskor furakodott a G20-ak vezetőinek első sorába.
A nagy összeröffenés végén kiadtak egy közös közleményt, amelyben olyasmiket rögzítettek, hogy micsoda sikeres volt a tanácskozás, hiszen eldöntötték, folytatják az eddig is eredményes terrorizmus elleni harcot. Aztán úgy néz ki, sikerül tető alá hozni egy hatalmas, öt percig tartó tűzszünetet is Szíriában.
Majd végül megegyeztek abban, hogy a klímaváltozás kérdésében egyáltalán nem tudnak megegyezni Amerikával.