Sepsiszentgyörgy, 2017. november 18., szombat 02:45
Köszöntjük Jenõ nevű olvasóinkat!

Csordás Mihály: Újkenyér

2017. augusztus 19., szombat, Irodalom
A kemény nyári munkák után édes szendergéseink habkönnyű álmaiban jelenik meg újra és újra az a nagy szelet zsíros vagy szilvalekváros kenyér, amely majd letörte a kezünket, miközben gyermekként az utca porában futkározva majszoltuk.
Őszintén szólva többre nem is vágytunk, talán mert szülői szeretetből oly sokat kaptunk, hogy minden más eltörpült mellette, a lényegtelen dolgok pedig nemigen foglalkoztattak bennünket. Sokára jöttünk csak rá, hogy a ropogósra sült sóskifli finomabb lehet a kenyérnél, és még nála is jobb a pizza vagy egynémely cukrászsütemény… Akkor, amikor lehetőségünk és alkalmunk nyílt megkóstolni ezeket is.
A kóstolgatás évtizedei gyorsan elmúltak azonban a Vajdaságban, s a legutolsó több gondot palántált el térségünk talajában, mint örömet. Akkor a háború, az idén az aszály rontotta meg a dolgos kezű ember álmát, aki családja asztalára teszi így Szent István napja előtt az új búzából sütött cipót, hogy hozzáértő nagyapák, nagybácsik és sógorok megmondják róla: jó-e az íze, ropogós-e kellőképpen, nem bodagos-e a tésztája.
Kemencében sütött gömbölyded cipók, barnálló-pirosló veknik és pecsenyezsírral megkent ropogós lepények kalauzolnak el bennünket sorsunk útvesztőiben, s vezetnek el a terített családi, baráti vagy lakodalmi asztalokig, amelyeknél egykoron minden kezdődött az életünkben, és minden újrakezdődik, amíg világ a világ. Az emlékezet messze ható fénycsóvai végeláthatatlan búzaföldeken pásztáznak végig, amelyek közepén megjelenik egy sereg kaszás, nyomukban a marokszedő asszo­nyokkal és teregető gyerekekkel… Nézzük, nézzük őket, s közöttük felismerjük a mieinket, jómagunkat…
Rájövünk lassan, hogy az újkenyér mindig csak finom lehet, jóízű, mert minden hasonlításnak alapja. Még az emberi jóság mértéke is: a falat kenyér. Az újkenyér maga az emberarcú múlt, jelen és jövő.
Hozzászólások
2017-08-19: História - :

S. Király Béla: „Téged magyar kíván”

Szent Istvánt a magyar történelmi emlékezet múltunk legnagyobb alakjának tartja. Életéről jóval kevesebbet tudunk, mint az időben hozzánk közelebb élt nagyjainkról vagyis mindazokról, akik egy közösség építésében, megtartásában szereztek múlhatatlan érdemeket, vagy annak méltóbb életéért tettek mérhetetlenül többet, mint magánéletükkel bajlódó kortársaik.