A 24-es honvéd gyalogezred emlékezete

24-es baka volt Varga Nándor Lajos, a Sepsiszentgyörgyről elszármazott neves grafikus, a budapesti Képzőművészeti Főiskola grafikai szakosztályának tanára. A bevonulás utáni egyik levelében a honvédek hangulatáról, közérzetéről ír: ,,Szépen szól a, szépen szól a 24-es banda, székely bakák, 24-es bakák masíroznak rajta, masíroznak idegen országba, Olaszország gyászos határára. Ez a nóta járja széles e kaszárnyánkban, mikor bevonulnak a gyakorlatozás után, mely reggeli 5 órától 11-ig, délután 2-től 6-ig tart. Víg életünk van, csak nagyon is szokatlan, olyan, mint a torkon akadt csont, már kezd lecsúszni… De mindent meg kell tenni a honért: Dulce et decorum est pro Patria mori…." (1. kép)

Incze Lajos sepsiszentgyörgyi fényképész mint haditudósító vonult be a 24-esekhez. Számos fényképet hagyott ránk, ezekből most a 24-esek egyik, alkalmilag berendezett étkezdéjét és legénységi otthonát mutatjuk be. (2. kép)

József Domokos tanító önkéntesként küzdötte végig a háborút, majd vészelte át a többéves orosz fogságot. Haditudósításokat küldött haza, a harctéri élet számos, a Székely Népben megjelent versének ihletője. Az 1915. április 15-i tuchow-i (Galícia) csatáról, mely a 24-esek győzelmével ért véget, így ír: ,,Borult tavaszi napnak reggelén, / Mikor még hó tarkázza a határt, / A Kárpátok északi lejtőjén / Huszonnégyesek vívják a csatát. // Az együgyű, hiszékeny ember / Fűzött péntekhez sok-sok babonát, / De ím: megcáfolják ezt, hol székely / Huszonnégyesek vívják a csatát. // Tán a tavaszi szellő ad erőt? / Nem, Isten hatalma tesz ily csodát! / Hogy muszkák borítják a csatamezőt, / Hol huszonnégyesek vívnak csatát. //…Derült tavaszi napnak alkonyán, / Mikor még hó tarkázza a határt: / A Kárpátok északi oldalán / A huszonnégyesek nyertek csatát."

A közelharcok borzalmait a zalánpataki Tischler Károly emlékkönyvbe írt soraiból érezzük át: ,,és otan viszavertek benünköt a muszkák… azután két nappal megint ugy volt, és ez igy ment amig talpra áltunk és akor mink vertük visza ököt, de volt futás a mejénkhez képest… egyebet sem lehetett hallani csak aszt hogy bozsemoj, bozsemoj dájmi pokoj, de mi máskép kesztük, mert nálunk csak jaj istenem jaj édes feleségem mári jaj édes gyermekeim de nem volt mit csináljunk amig a kocka meg nem fordult hogy nem féltünk semitöl mind a vadak ugy mentünk előre nem volt ot a nyugsza ha nem vertük ököt visza…"

A Breszt Litovszki fegyverszünet után a 24-eseket az olasz frontra vezényelték át, köztük volt Vajna Mihály önkéntes, városunk későbbi neves fogorvosa is, aki zsebnoteszébe rögzítette az isonzói csaták borzalmait: ,,1918. márc. 20… Jelenleg egy kis szünet állott be a gránátozásban, s felhasználom az alkalmat, hogy tintaceruzából készült tintával egy pár sort írjak… Március 9 óta vagyunk Isonzónál. Térdig állnak honvédeink a vízben. De még így, elcsigázva is visszavertük a taliánok rohamát…" Naplóját ezekkel a szavakkal fejezi be 1918. június 20-án: ,,hálát adok a Jóistennek. Nagyon sokat imádkozhattak értem odahaza. Istenem, légy velem ezután is!" (3. kép)

Végül említsük meg, hogy 1941-ben Pál Ferenc a Rétyi Nyírben kétholdas területet ajándékozott a 24-es Honvéd Bajtársi Szövetségnek, ahová húsz személyes zarándokház tervét készítette el Antal Dezső. Kivitelezése a háborús viszonyok, majd a politikai változások miatt elmaradt. (4. kép)