Földrengések Sepsiszentgyörgyön

A Vrancea-hegység alatt három kéreglemez találkozik, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a tektonikai feszültség — melynek állandó jelenléte miatt a Déli- és a Keleti-Kárpátok vonulata már 110 fokos szöget alkot — felhalmozódása periodikusan erős földrengéseket okoz hol kisebb, hol nagyobb mélységben. A szeizmikus hullámok terjedési iránya délkelet—északnyugat, ennek következtében Háromszék is nagyban veszélyeztetett. Ezt a vidéket 1473 óta több mint harminc esetben sújtotta erős földrengés. E fészek számlájára írhatjuk az 1662-ben, 1738 júniusában és októberében történteket, amikor is leomlott a külső várfal egy része. (A megmaradt fal újra fel nem építhető darabját az egyház 1786-ban lebontatta, ennek anyagából épült II. József idején az ún. német iskola, míg a bejárat körül épen maradt falat a kántori lak déli falaként meghagyták.) Következett az 1802. október 20-i, a Richter-skála szerint 7,4 fokozatú föld­mozgás, mely Szentpétervártól a görög szigetekig, Moszkvától Belgrádig érezhető volt. Feljegyzések szerint ekkor a nagyajtai kis harang annyira kilengett, hogy ütőjével felfelé állt meg, a berecki templom pedig annyira tönkrement, hogy a következő évben újat kellett építeni. Ekkor hasadt földig a sepsiszentgyörgyi vártemplom tornya, beszakadt gótikus hajóboltozata. A templomot sikerült megmenteni, de tornyát nem. Helyette a déli kaputornyot építették át harangtoronnyá 1828-ban. A templom gótikus mennyezetének újraépítésekor az előzőnél alacsonyabb, lapos lefedést kapott. A szentély felőli oldalon, a diadalív feletti falmezőben ma is olvasható: ,,Az 1802-ben oktober 20-án történt eröss földindulás miatt minden ember emlékezetnél régibb templomboltozatja is leszakadozván stakaturára építtetett."
Az 1838. évi földmozgás feltételezhetően ismét megviselte a várost, hisz még Apácán és Székely­szál­doboson is nagy károkat okozott, s némely vélemények szerint ezzel zárult le a Gyilkos-tó egy évvel korábban kezdődött kialakulásának folyamata is.
Az ezt követő száz év alatt a város nyugalmát időnként viszonylag kisebb rengések zavarták meg (1862, 1880, 1908, 1913). Az 1940. szeptemberi impériumváltozás örömét a november 10-én éjjel kipattant nagy földrengés okozta hatalmas anyagi károk, veszteségek szakították meg. Erőssége az 1802. évivel azonos. A város számos épülete hasadt meg, kémények omlottak le, mennyezetek szakadtak be. A Há­romszéki Takarék­pénztár hátsó falán óriási lyuk tátongott, ledőlt a szövőgyár 36 méter magas kéménye. A legnagyobb kárt a Székely Mikó Kollé­gium épülete szenvedte: a park felőli szárny folyosója észak—dél irányban megrepedt, kétszintes díszterme annyira megrongálódott, hogy egyszintesre kellett alakítani, lebontva a karzatot. Íme, hogyan emlékezik vissza Beke György, a kollégium akkori bentlakó diákja:
"...Iszonyú kiáltás. Nem én kiáltottam. Felriadok...a (torony)óra üt, üt, megállás nélkül üt, kong belé a szoba, kong belé a főtér, a város, a világ, és az ágyam... ring velem. — Földrengés! — Nem tudom, ki sikoltotta el magát. Nem tudom, ki ugrott ki az ágyból. Mindenki kiált, mindenki szalad, s velünk mozognak, elindultak a falak, táncolnak az ablakok.
Tántorogva az ajtóhoz érek. S megállok a vastag ajtókeretben. Kísérteties zajjal recseg a deszka, az orromat malter sűrű szaga csapja meg. A folyosóról jön a szag, a sötétségben nem látok semmit, az utcai lámpák is kialudtak. Nem merek tovább menni. Valaki szalad a folyosón, sokan szaladnak, valaki kiált, sokan kiáltanak... Az udvar felől tompa dörgés jön, majd dübörgés, csattogás, mintha a föld nyílt volna meg ott. — A díszterem! Összedőlt a díszterem!..."

Az 1940-es rengés emlékét fényképek is őrzik. Rácz Gábor, a Mikó egykori neves fizikatanára a díszteremről (1. és 2. kép) és a fizikai előadóról készített képeket, míg Kovács Jenő a megrongálódott és állványozott Bazár tornyát fotózta le. (3. kép)

Harminchét éves viszonylagos nyugalom után következett a sokak számára máig emlékezetes, 1977. március 4-én 21.23 órakor történt rengés. Fészke a Vrancea-hegység övezetében, mintegy 100 kilométer mélyen volt. Mért erőssége 7,2, megyénkben több helyen 7-es fokozatot mértek. Akárcsak az 1802. évit, a Balkán-félszigettől, Törökországtól Moszkváig érezték (Kisinyovban is 7-es erősségű volt). A Megyei Tükör március 5-i száma, valószínű, a pártutasítások hiányában csak Ceauşescu Elnöki Rendeletét közli a szükségállapot bevezetéséről meg néhány agyoncenzúrázott mondatot a sajtóügynökségi jelentésekből. Néhány fényképet csak a későbbi lapszámok közölnek. A március 7-i lapszám vezércikkének címe az egykori kommunista propaganda szókincsvilágát idézi: ,,Pártunk főtitkárának felhívására megyénk román és magyar dolgozói, a kommunistákkal az élen, elszántan tevékenykednek a földrengés okozta károk leküzdéséért, a főváros megsegítéséért."

A lap egyik cikkéből megtudjuk, hogy Sepsiszentgyörgyön 203 épület rongálódott meg, a Mikó sérült meg legsúlyosabban (lásd Antal Miklós, a kollégium fizikatanára felvételeit — 4. és 5. kép — a kémények nélküli tetőzetről és a fizikai előadó állapotáról). A rengés következtében megszakadt az áramszolgáltatás, megsérült a víz- és gázvezeték-hálózat. Aláírás nélküli írásban olvashatjuk az alábbiakat: "...Szörnyű volt, ahogy a Sze­merja negyed toronyházai szinte egymást érve hajladoztak az érintkező villanyvezetékek rémítő fényében, hátborzongató volt az állatok üvöltése, a betongerendák agytépő csikorgása..." A károk helyreállítása több hónapot vett igénybe. A két legutóbbi erősebb rengés 1986-ban, majd 1990-ben rázta meg vidékünket. Az előbbi az uzoni, utóbbi a szemerjai református templomot rongálta meg.

(A Richter-skála egymást követő fokozatai és az okozott rombolás mértéke nem egyenesen arányos. A 7-es erősségű rengés 12-szerese a 6-os erősségűnek, míg ez 120-szorosa az 5-ös fokozatúnak.)