Honvédek karácsonya az első világháborúban

Szeretteiktől és otthonuktól elszakítva, ilyenkor különösen gyötrővé vált a fronton harcolók kiszolgáltatottsága. Ezt enyhítendő megmozdult az egész nemzet, hogy a szeretet ajándékait eljuttassa a hazáért küzdőknek. Az alábbiakban korabeli fényképekből, a harctérről küldött tábori postai levelekből, a segélyező szervezetek tevékenységét igazoló dokumentumokból közlök, mellőzve a részletes magyarázatokat.
"1914. XII. 24-én... Éppen holnap lesz első ünep itt nem lehet megtartani mindig van amit csinálni van mindig sebesültünk it most nem számít az ünnep még az ünnepeken több dolog van mint máskor. Irod nagy türelemmel kell leni és kitartásal az igaz de csak legyen aki kitarcson el sem lehet képzelni hogy mennyi elpusztul és menyi megsebesül mindig fogy az ember sokat kell szenvedni esőben szélben istenem istenem aszt csak mi tugyuk már alig várjuk legyen valami ebből a haboruból az ujságra nem lehet semit adni..." (Molnár Károly, Sepsi­szentgyörgy)
"Kelt 1915. Decz ho 25én... a Karácsoni ünepeket hála istenek szerencsésen és egéségbe értük és a kis Jézus sok ajándékot hozot a katonáknak hozot könyvet dohányt pipát zsebkendőt és sok mindenfélét..." (Jánosi Gábor, Réty)
"1915. jan. 1. Boldog új évet! Ez új év reggelén minden ajkon csak ez jön ki, látom az arczokon s érzem én is, hogy vajmi kevés reményel biztat ez a beálott új év..." (Kósa Imre, Illyefalva)
"...csináltunk szép karácsonyfát és minden ember kapott jó vacsorát, szivart, cigarettát, czukrot és kis emléktárgyat... főztünk nagy fazék töltött káposztát, nagyon jó volt, a muszkák persze nagyon bámulták, mert sose láttak olyat... 1914. dec. 28." (Timár József, Sepsiszentgyörgy)
"Karácsony szépen és jól eltelt. Sok-sok kis ajándékot kaptunk, azt kiosztottuk, s most az újévre készülünk..." (Dálnoki Veress Lajos, Sepsiszentgyörgy)
"...11-én megint vissza mentünk Csontosra hol maradtunk 24dikéig it éltem át a háború legjobb napjait honan 24én feny­ves völgyre mentem hol maratunk 26dikáig itt élveztük a szép karácsonyi ünepet mit a magyar nép szíve küldött oda a fenyvesek aljába..." (Sándor József, Zetelaka)
"1916. dec. 23. Holnapután – éppen szent karácsony napján – talán már alkalmam lesz megismerni a doberdói viszonyokat..." "1916. jan. 2. Karácsonyunk, újévünk oly simán, oly minden ünnepi hangulat nélkül telt el, mint a többi feketebetűs háborús nap. Hadvezetőségünk ugyan ellátott bőkezűen mindennel, ami az ünnepek méltó hangulatához kell, de nem küldtek megelégedést..." (Erős József, Sepsiszentgyörgy)
"1917. dec. 31. Vége van az 1917. évnek is, bizony jó, hogy eltelt. Kiváncsi vagyok, hogy kezdődik és milyen lesz az új esztendő. Szeretnék ólmot önteni, de most nem lő a muszka és nincsen ólomgolyó. De talán jobb ez így." (Herbert Károly, Sepsiszentgyörgy)
"1917. jan. 9. ...A karácson is eltelt, de nem kivánok több ilyent s az újévbe való átmenési éjszakát pedig soha se fogom elfelejteni. Ha esetleg azokon a napokon az asztalhoz leülve reám gondoltak s tán a megemlékezés könyeket csalt szemetekbe, nem ok nélkül volt, hisz a szabad ég alatt különösen havas esőben nem kellemes... az étkezés nem volt éppen rossz különösen ha jól meg tudnók késziteni, az edény is hiányos, hát képzely egy disznó felbontást bicskával 8–10-en nekiállunk s úgy marcangoljuk persze a javát nem tudjuk kelőképen felhasználni. Süssük meg főzük hogy hamarabb legyen a zsirt pedig elöncsük ugyan két csi­por zsirom most is van tartalékban kenyeret szok­tunk piritani benne." (Kósa Imre, Illyefalva)